Hurrá, építkezünk! Segítség, építkezünk! (18-19.) Bádogosok a tetőn, készül az ereszcsatorna. Kezdődik a villanyszerelés. Komoly összpontosítást igényel a konyhatervezés
//Két kislányt nevelő házaspár 2012. októberében építkezésbe kezdett Szombathelyen; közel passzívház minőségű, fokozottan energiatakarékos lakóház lesz az otthonuk. A kivitelezési folyamatról Haitzmann Ágnes, az egyik tulajdonos-építtető számol be hétről-hétre, fotókon is rögzítve a főbb munkafázisokat, szubjektív meglátásait is megosztva az olvasókkal.
18-19. hét
Telnek a hetek, és én alig tudok újdonságról beszámolni. Nem állítom, hogy semmi nem történik a telken, mert időnként fel-felbukkan a bádogos, de összefutnom még nem sikerült vele, és ha a maradék 3-4 méternyi ereszcsatornát is a helyére teszi, valószínűleg már nem is fogok. Volt, hogy az építkezés közelében sem jártam másfél hétig, de a napokban jól teljesítettem, és kétszer is arra kanyarodtam.
Nem az a fázisa zajlik a munkának, amikor naponta történik valami látványos és szembetűnő, de azt kiszúrtam, hogy majdnem teljesen kész az ereszcsatorna. Kifejezetten jól mutat, hogy nem a szokványos bádoglemezből készült, hanem a cserepek színével azonos sötétszürke árnyalatúból. Ugyanilyen sötét bádoglappal fedték be az oromfalak tetejét, és egy helyen a tetőrészek közötti törésvonal oldalát is. Nem mi kértük a színazonosságot, valójában eszünkbe sem jutott a bádogelemekkel foglalkozni, a kivitelezést koordináló építészünk volt ilyen figyelmes.
Mostanában ugyan nem esett róla szó, és nem is kifejezetten aktuális, de ha már az ereszcsatornát emlegettem: az építkezés elején már felmerült, hogyszéles kavicságy veszi majd körbe a házat,nyilván ez a vízelvezetésben is fontos szerepet kap. És mellesleg jobban is mutat majd, szerintem, mint egy betonjárda. Fehér falak, fa ablakok, fehér kavicsok…, csak a tenger morajlásáról kell lemondanunk.
Most, hogy a pár héttel ezelőtti óriási hó levonult, a hófogók is felkerültek a tetőcserepeinkre. Az igazság az, hogy két hónapig pihentek a födémen, a padlástérben, mert a karácsony előtti cserepezés hajrájában már elmaradt a felhelyezésük, és a zord időjárásban nemhogy a tetőre, de még a munkaterületre sem sok munkás dugta ki az orrát. Most fent vannak, és nem kizárt, hogy lesz még dolguk idén télen.
Gyakori vendég lett nálunk a villanyszerelő. Amíg a telek és a félkész ház egy kicsit alszik, rápihen a nagyobb belső munkákra, mi sűrűn egyeztetünk a villanyszerelést vállaló kivitelező cég képviselőjével, és legutóbb már azzal a villamosmérnökkel is, aki a részletes kiviteli tervet készíti.
Vagy már el is készítette, mire e sorokat írom, az alapszerelés ugyanis napokon belül megkezdődhet. Kicsit megcsúsztunk ezzel a munkafázissal, pontosabban annak előkészítésével, de semmiről nem maradtunk még le. Nem vettem túlságosan komolyan eddig ezt a témát, tekintve, hogy egy cseppet sem értek hozzá, és bevallom, olyan nagyon nem is érdekel, pedig nem ártana, rájöttem.
Villanyász kolléga erélyesen szembesített vele, hogy épp ideje volna letisztázni: mit hová szeretnék elhelyezni a konyhában, melyik helyiségben hová kérek speciális megvilágítást, ide hány fázis, oda hány dugalj, és a többi. Gyorsan elővettem egy korábbi tervet, amin már jelölgettük a fentieket, és át is vezettük az új variációra, de még jó néhány kérdés nyitva maradt.
A konyha váratlanul komolyan napirendre került, jövő héten fel is térképezem a bútorstúdiókat, asztalosokat, de ha ez mégsem jönne össze, magamban biztosan elkezdem letisztázni a berendezést, hogy a villanyszerelőnek hét közepén támpontot tudjak adni. Nemcsak a konyhai gépek és lámpák, a szagelszívó kérdése is itt motoszkál a fejemben egyre, nem menekülök.
Amit sikerült megbeszélni: melyik világítótestet honnan kapcsoljuk, hol lesz váltókapcsoló, televíziós és informatikai kábelezés, termosztát és riasztó. Sőt egy röpke telefonnal azt is kiderítettük, hogy nem a villanyszerelőnek kell alkalmazkodnia a motoros árnyékoló rendszer szállítójához, hanem fordítva. A zsaluzia külső motorjait minden egyes ablak előtt arra az oldalra szerelik majd fel, ahová az áramot kivezették, tehát rugalmasak. Kellemes meglepetés.
Légtömör szerelés – mit is jelent ez?
Egy korábbi közös helyszíni bejárásunk alkalmával, akkor, amikor a mínusz 2 fokban, hóesésben egyeztettünk a munkáról, már fültanúja voltam, amint az építészünk felhívta a villanyszerelő figyelmét a légtömör szerelésre. Most ismét szóba került, és én is utánakérdeztem, mit is jelent ez a gyakorlatban. A dolog lényege – mint megtudtam –, hogy a vezetékeket a légtömör síkban kell lefektetni. Vagyis: nem szabad, hogy a külső falakban a kimart sávban a csövek csak úgy „a légüres térben” fussanak. Mielőtt behelyezik az alkatrészeket, a réseket ki kell tölteni, alá kell vakolni, és csak ebbe mehet bele a vezeték. Ha így jár el a kivitelező, arra sincs szükség, hogy minősített, légtömör alkatrészeket használjon.
Az biztos, hogy nagyon alaposan kell tömíteni a légtömör síkon átmenő vezetékeket. Utánanéztem, számtalan légtömör doboz, védőcső, szigetelésbe illeszthető rögzítő, tömítési segédanyag és egyéb spéci alkatrész kapható még, ha valaki fokozni szeretné a biztonságot ez ügyben. Eszembe jutott – persze, mert a villanyász szaki eszembe juttatta –, hogy hány helyen kell például a vezetéket kihúzni a ház külső megvilágításához kellő falikarokhoz, de lesz külső dugalj, és még ki tudja, mi minden. Kritikus pontja ez az építkezésnek. Tudják ezt a kivitelezők is, hiszen a terv szerint a villanyszerelők és a kőművesek most nagyon összedolgoznak. Egyszerre lesznek a helyszínen, egymás keze alá dolgoznak. Szerintem megoldják!
Fotó: Haitzmann Ágnes, Green Press
2011-ben kezdődött a történetem a Facebookon. Online magazinként 2013 óta létezem. Független vagyok. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
