Akik rendszeresen tekernek, hosszabb ideig élnek. Ha nincs időd a testmozgásra: közlekedj biciklivel!
Már négy éve biciklivel járok a városban (Budapest) minden kora tavasztól késő őszig, így személyesen is alátámaszthatom: az a napi 40-60 perc és heti egyszer 2-3 óra valóban formában tartja az embert. Egyértelműen meglátszik az alakomon, nyár végén vagyok csúcsformában. Amikor elkezdődik a bicikliszezon, rögtön jobban érzem magam, azonnal látszódni kezd az alakomon, mivel nekem mind plusz rögtön és szinte kizárólag a hasamra megy (a különbség január és augusztus között általában 3 kiló).
Óránként ötszáz kalóriát lehet elégetni biciklizéssel.
Ha nincs időd a testmozgásra, ez a legjobb megoldás: közelebbi helyszínekre (15-25 percnyi biciklizésre) nagyjából ugyanannyi idő alatt el lehet jutni biciklivel, mint busszal vagy villamossal, de sokszor sokkal gyorsabban is. A reggeli és a késő délutáni csúcsforgalomban pedig egyértelműen jobb így közlekedni, mint autóval. Hosszabb távok esetén – ha például metrózni kell, vagy átszelni az egész várost – csak a legközelebbi, nagyobb közlekedési csomópontig tekerek, és akár egy egész napos elfoglaltság után is oda megyek vissza este. Tény, hogy nekem eléggé egyszerű biciklim van, soha nem lopták el, pedig egyszer az is előfordult, hogy rosszul zártam le, és ott várt este kioldódva a Keleti pályaudvar biciklitárolójában.
A kerékpározással kapcsolatban egy nőben a következő problémák merülhetnek fel: rövid szoknya, hosszú szoknya, magassarkú.
Az első évben még vettem két cicanadrágot, egy feketét és egy fehéret minden eshetőségre felkészülve, de következő nyáron már nem hordtam őket. Majdnem az összes ruhámat nyugodtan viselem biciklizés közben, csak a nagyon rövideket nem. Egy térd fölé érő szoknya teljesen rendben van, még némelyik combközépig érő is: az esésére kell figyelni, ha A-vonalú vagy szűkebb típus, nem tud bemenni alá a menetszél. Mindig tartok egy csipeszt a bicikli kosarában – vagy újabban egy diszkrét hajcsatot, ami tökéletes erre a célra -, ezzel kicsit össze tudom húzni, ha nagyobb szél van. A hosszúak esetében csak a nagyon gyűrődős anyagokat nem lehet viselni, itt is segít a csipesz, bár én leginkább egyszerűen csak fogom a szoknya két végét és egy laza csomóba összekötöm elől – tökéletesen működik, és egyébként nagyon jól is néz ki az ilyen szép nagy, bő szoknyáknál.
A magassarkú pedig egyáltalán nem probléma, tapasztalatom szerint kiválóan lehet benne biciklizni.
A másik problematikus kérdéskör a hol? Járdán, autóúton, stb. A gyerekkel a hátam mögött és szinte majdnem mindig a járdán megyek, kivéve, ha nincs konkrétan sárga csíkkal leválasztott bringaút, ezenkívül szeretem használni a csendes mellékutcákat, ott általában biztonságban érzem magunkat az úttesten is. A járda miatt szinte sosem szokott probléma lenni, gondolom, a járókelők megértik a döntést, miután meglátják a gyereket. De nyilván nem megyek gyorsan, nem csengetek, hogy nekik kelljen félreállniuk, egyszerűen várok, amíg lesz egy kis hely a továbbjutáshoz. Illetve nyilvánvaló okokból igyekszem elkerülni a zsúfolt részeket.
Szerkesztői megjegyzés
Gyalogosként némileg másként látom ezt a kérdést, mint Kriszta. Zsúfolt városrészeken, például a Margit körúti járdákon kifejezetten zavaró, amikor kisgyerekkel az oldalamon a bicikliseket kell kerülgetni. Mert bizony az esetek nagy részében kerülgetni kell őket, engem pedig majd’ kitör a frász, hogy a fiam mikor lép ki figyelmetlenül eléjük. Sem a biciklisnek, sem a gyereknek nem lenne kellemes élmény. Stresszes és balesetveszélyes, amikor a biciklisek elvárják, hogy a járókelők által szabad utat kapjanak, külön zavaró, amikor lassítani sem képesek…
A kerekparosklub.hu Tévhitek – KRESZ oldalán az alábbiakat találtam erről:
“A járdán szabad biciklizni.”
Nem igaz, a járdán általában tilos kerékpározni! Lakott területen csak ott szabad járdán kerékpárral közlekedni, ahol az úttest kerékpáros közlekedésre alkalmatlan, és akkor is csak a gyalogos forgalom zavarása nélkül és legfeljebb 10 km/óra sebességgel. Fontos még tudni, hogy amennyiben egy úton tilos kerékpározni, az nem jelenti azt, hogy akkor ott a járdán szabad kerékpározni, kivéve 12 éven aluliaknak főút mellett.
(Mesterházy Mónika, szerk.)
Itt van egy alaposabb biciklitérkép, hosszabb utak előtt érdemes ránézni, például ha a belvárosból kimegyünk mondjuk a Római-partra, mert vannak nagyon jól kiépített bicikliutak, illetve érdemes kikerülni olyan helyeket, ahol lépcsőzni kéne.
Szintén fel szokott merülni az a gondolat, hogy a kerékpáros belélegzi a szmogot. Ez valóban így van, de kevesen tudják, hogy az autóban ülők számára sem sokkal jobb a helyzet.
Ezenkívül a tanulmányok szerint a világ nagyvárosainak csak egy százalékában akkora a légszennyezettség, hogy az már veszélyes a rendszeresen sétálók és kerékpározók egészségére nézve.
A bringázás ellensúlyozza azokat az ártalmakat, amelyeket a szennyezett levegő belélegzése jelent, a világ egyik legszennyezettebb városaiban is fél napot kellene biciklizni ahhoz, hogy a légszennyezettségből adódó veszélyek meghaladják a rendszeres testmozgás egészségügyi előnyeit.
A biciklizésnek a szervezetre gyakorolt pozitívumait emellett számos kutatás bizonyította már: akik rendszeresen tekernek, hosszabb ideig élnek.
Nagymértékben javítja a szervezet terhelhetőségét, fizikai teljesítőképességét, a mozgás okozta biokémiai változások révén pedig kedvezően befolyásolja a vér zsírsav- és lipidtartalmát. Többek között ezért is lett a szobakerékpár a kardiológiai terheléses vizsgálatok referenciaeszköze. Rendszeres edzéssel erősödik a tüdő kapacitása, a szív- és vérkeringési rendszer, rövid idő alatt is látványosan fejleszthetőek az izmaink. Ráaádásul az alsó hát és a lábak egyszerre erősödnek, ami pozitívan hat a gerinc állapotára is. Az ízületek számára ez jóval kíméletesebb testmozgás, mint a kocogás vagy a futás. Ezenkívül segít a stresszt is levezetni, kiváló gondolatelterelő módszer, kitisztul az ember agya közben. Nem utolsó sorban pedig környezetvédő közlekedési eszköz.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
