Küzdeni vagy küszködni? Mi a különbség?
Azt mondják, az élet küzdelem. Meg kell küzdeni ezért-azért, de ez így természetes. Ám sokan csak küszködnek, ami fájdalmas, fárasztó, és elég nehéz elhinni, hogy az élet valóban erről szólna. Mi is a nagy különbség küzdelem és küszködés között?
Nézzük meg először, milyen küzdelmeket vívunk életünk hajnalán. A paradicsomi magzati lét után, amikor kényelmesen lebegünk a jó melegben, a köldökzsinóron keresztül gond nélkül jön a táplálék, és távozik, aminek távoznia kell, jön a születés. A baba is küzd és együttműködik (normál lefolyású születésnél), megküzd a születésért. Aztán onnantól folyamatos a küzdelem. Meg kell küzdeni az ételért (komoly izommunka szopizni), aztán meg kell küzdeni a „túlvégen” is (hasfájósoknak bónusz-küzdelem), meg kell küzdeni azért, hogy elérjük azt a tarka, érdekes valamit, amiért nyújtózkodni, mászni kell…
Később is küzdünk. Ám a küzdelem mindig valamiért történik. Van egy határozott célunk (elérni a piros labdát, sikeresen levizsgázni, mesterévé válni a kosárfonásnak stb.), ami felé törekszünk, és küzdünk érte. Nyújtózkodunk, tanulunk, gyakorlunk, rászánjuk a pihenőidőnket, áldozatokat hozunk. És mindezt nem érezzük veszteségnek, nem érezzük problémának, ha magunk választotta célért küzdünk. Sőt, megerősít, büszkeséggel tölt el, örömöt okoz akár maga a küzdelem is. Az is régi igazság, hogy jobban értékeljük azt, amiért megküzdöttünk, mint azt, ami az ölünkbe hullt.
A küzdelemnek tehát van egy iránya, illetve van egy pozitív cél, valami, amiért küzdünk.
A küszködés azonban céltalan, elkerülő, ha meg is fogalmazunk valamilyen célt, az negatív, tehát valami ellen harcolunk.
Hatásában tehát – sajnos vagy sem – a bármi „ellen” folytatott harc, küzdelem valójában küszködés. Amikor küszködünk, nem egy határozott cél irányába törekszünk, hanem megpróbálunk elkerülni valamit. Emiatt energiáink szétszóródnak, szétforgácsolódnak.
Hogy könnyebb legyen elképzelni: a küzdelem úgy néz ki, hogy kitűzünk egy célt, mondjuk azt, hogy elmegyünk a fagyizóba, megtervezzük az útvonalat, kimegyünk az utcára és a legrövidebb járható úton odamegyünk. Hatékony, gyors, és biztos eredménnyel jár. Megküzdöttünk a fagyinkért, de megkaptuk. A küszködés viszont olyan, mintha úgy kellene utcára mennünk, hogy nem a fagyizó felé tartunk egyenesen, hanem pl. „erre nem megyek, mert nem akarok összefutni Mari nénivel”, „erre nem megyek, mert itt nincs árnyék” stb. okok miatt össze-vissza kóválygunk. Ha elég sok mindent akarunk elkerülni, az eredmény az lesz, hogy tizenötször hosszabb útvonalon jutunk el a fagyizóhoz, vagy el sem indulunk, így esélyünk sem lesz fagyizni a végén.
A küzdelem: akció. Te vagy a cselekvő, te határozod meg az irányt, a ritmust, a célt. A küszködés: reakció.
Az élet dob egy helyzetet, te pedig megpróbálsz ügyesen lavírozni a sok elkerülni való között. Hárítod a „pofonokat”, de saját lépést nem teszel.
A küzdelem mindig szól valamiről, a küszködés lehet teljesen tárgy nélküli. A küzdelem során összpontosítod az energiáidat, ami nem csupán arra jó, hogy hatékonyan törj a célod felé, de arra is, hogy fókuszált állapotban eleve erősebb és összeszedettebb legyél. A küszködésben nincs központ, nincs fókusz, nincs egy pont, ami köré struktúrát lehetne szervezni, energiáid szétfolynak, elfáradsz, kimerülsz, kiégsz.
Nézd végig az életedet… nem, dehogyis! Sok lenne! Nézd végig egy-egy napodat, az is elegendő. Amiben elfáradsz, küzdelem valamiért, vagy küszködés? A tudat, hogy egy cél felé haladsz, erőt ad és örömmel tölt el. Ha ezt tapasztalod, akkor küzdesz, azaz: élsz. Ha kapálózol, és igazából nem haladsz semmi felé, talán nincs is célod, nincs egy irány, amit követnél, akkor az küszködés, ami csak rabolja az energiáidat. A küszködés nem szükséges összetevője az életnek – tehát van lehetőséged megszabadulni tőle. Hogy hogyan? Erről majd legközelebb.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
