Megváltoztam. Miért nem változik a világom?
Arról sokat olvashatunk, hogy amikor belül megváltozunk, a fejlődés újabb lépcsőfokára lépünk, számíthatunk rá, hogy körülöttünk kicserélődnek az emberek. Régi barátságok, jó kapcsolatok megszűnnek, ellaposodnak, ám jönnek új emberek, új energiák – csak meg kell tanulnunk elengedni a régieket.
Ez azt sugallja, hogy ha belül meghozunk egy döntést a változtatásról, másnap már másképp süt ránk a nap, azonnal más irányt vesznek az események és átíródnak a kapcsolataink is. Ehhez képest azonban azt kell tapasztalnunk, hogy másnap bizony ugyanott kel fel a nap, a régi emberek a régi mintáikkal vannak jelen az életünkben. Mintha a világ fittyet hányna az újévi, születésnapi, vagy „csak úgy” tett fogadalmainkra, mintha az Univerzum nem hallotta volna meg hangzatos „mostantól új életet kezdek!” kijelentésünket.
Annyira a változásra fókuszálunk és annyira várjuk az eredményt, hogy úrrá lesz rajtunk a türelmetlenség.
Fokozottan igaz ez akkor, ha részt veszünk valamilyen tanfolyamon, „beavatáson”, bármilyen szertartáson, amely oldást és új kötést ígér. Úgy hisszük, máról holnapra eltűnik minden olyasmi az életünkből, amitől szabadulni akarunk. S mit tapasztalunk? Az, aki tegnap még nyugodtan szívta a vérünket, ma is felhív és folytatja, amit tegnap abbahagyott. Az, aki tegnap bosszantott, bántott, idegesített, ma sem tesz másképpen. Miért is tenne? Ő nem változott, nem tett fogadalmat, nem vett részt beavatáson vagy hasonlón. Rendben, de miért nem tűnik el azonnal? Miért kísért még mindig?
Ennek több oka is van, a három fő ok a következő.
Először is, idő kell ahhoz, hogy a fizikai világban is manifesztálódjanak a nem-fizikai síkon megváltozott rezgések. Úgy is szokták mondani: időt igényel, hogy „kirezegjen” a régi energia. Akinek cirkófűtése van, minden zuhanyozáskor tapasztalja, hogy először ki kell folyatni a csövekben álló hideg vizet, és várni kell, hogy jöjjön a meleg, ami alá már be lehet állni.
Másodszor, nem elég döntést hozni és beszélni róla, hanem a cselekvés útjára is kell lépni. Ha olyan ember keresi a társaságodat, akivel nem akarsz (túl sok) időt tölteni, ne menj bele többórás találkozókba (ha megteheted – márpedig miért ne tehetnéd meg?). Tartsd magad távol tőle, építsd le a kapcsolatot. Ha kimondottan zaklat valaki, tiltsd le a számát, ne válaszolj a megkeresésére, semmilyen felületen. Egy korrekt búcsúszó mindenkinek jár, de ha valóban teher a személye, akkor a búcsúzás után jogod van nem felvenni a telefont, nem válaszolni üzenetekre stb. Ugyanígy, ha étrendet váltasz, ne várd, hogy a hűtődben lévő sütemények sárgarépává változzanak. Válj meg a sütiktől és vegyél répát.
Végül, tartsd észben, hogy aminek figyelmet szentelsz, annak adsz energiát az életedben, azt „eteted”.
Ha azon jár az eszed, hogy kire és mire NINCS szükséged, csak még jobban megerősíted a jelenlétüket. Figyeld meg, mennyit gondolkodsz és mennyit beszélsz olyanokról (emberekről, helyzetekről, állapotokról), akiket/amiket NEM akarsz. Még akkor is, ha úgy fogalmazod, hogy „hagyjon békén XY”, „maradjon távol a betegség” stb. Az Univerzum működése tökéletes: amire figyelsz, azt kapod. És a cirkalmas megfogalmazásokat illetően úgy is mondhatom: az Univerzum nem hülye. A rezgéseket, amelyeket kibocsátasz, nem tudod sminkelni, a világ pedig a rezgéseidre válaszol.
Megváltoztál? Változtass a fókuszodon is!
Figyeld meg mindazt, amiért hálás lehetsz az életben, koncentrálj arra, ami az új, boldog éned kisugárzásából született – és egyre több lesz ilyesfélékből az életedben. A legapróbb kis jelet is vedd észre – és vedd komolyan. Kapaszkodj belé, hogy a következő jel már erősebb legyen. Így hamarosan megtapasztalod, hogy a valóban lezajlott belső változásaid ténylegesen tükröződnek a világodban is.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
