Quo vadis? A lét a tét, avagy a fogyasztói társadalom sérülékenysége

Fogyasztók vagyunk. Minden elérhető, minden, legyen az termék vagy szolgáltatás, csak pénz kérdése. A pénz irányítja az életünket, szabja meg a lehetőségeinket. Nem csoda, hogy a pénz előteremtése tölti ki a napjainkat, az életünket is; s hát a fogyasztói társadalom nagy csapdája éppen az, hogy az igényeink könnyen túlnőnek a lehetőségeinken.

Anyagi kockázatvállalással készek vagyunk felrúgni az egzisztenciális biztonságot, a tervezhetőséget, a kiszámíthatóságot. Hitelből gyarapodhatunk, s látszólag a körülményeink jobbá, szebbé válnak. Csak a gyomorgörcs állandósul, hisz az adósnak fizetnie kell. Megváltozott körülmények közepette is.

A vagyon a legfőbb értékmérő a mai világban. 

***

Sokakat foglalkoztat, milyen évek várnak ránk?

Nem szűnt meg a világjárvány fenyegetettsége, relatíve hosszú békeidő után kitört egy újabb háború Európában, nyakunkon az energiaválság, a gazdasági válság… 

Hogyan tudjuk folytatni az életünket, mi mindenre kell(ene) felkészülnünk lélekben? Mennyiben érintik a változások az életvitelünket, a fogyasztásunkat, a szemléletünket, a mentális jólétünket?

Vajon képesek vagyunk-e visszaegyszerűsödni? Végiggondolni, hogy valójában mire van, mire lenne szükségünk a fennmaradáshoz, a teljes élethez?

Sokan kongatják manapság a vészharangokat, mondván, az előttünk álló évek, évtizedek (?) a fennmaradásról szólnak majd, a létfenntartás lesz az emberiség égető problémája. Nem tudhatjuk, lesz-e elegendő élelmiszer, ivóvíz? Mennyire marad élhető a környezetünk? Hány embernek lesz fenntartható a lakhatása…?

Miből kell visszavennünk, ha nehéz időkre kell készülnünk? Mi mindent kell elengedni? Egyáltalán készek vagyunk az elengedésre, a lehetséges veszteségek elfogadására, elviselésére? Mire készítsük fel a gyerekeinket, lehetőleg anélkül, hogy túlzottan szorongatónak érezzék a helyzetet?

Nehéz időket élünk – bármennyire is közhelyesen hangzik, muszáj komolyan venni! Az életünket válság(ok) nélkül is érdemes időről időre újratervezni, korrigálni… Nehezebb, ha külső körülmények kényszerítik erre az embert, mert ilyenkor már komoly tétje lehet egy-egy döntésnek.

Hogyan lehet belekezdeni? Van erre általános, bevált stratégia? Abból nagy bajunk nem lehet, ha az egyszerűsítés, az egyszerűség felé fordulunk, távolodva a pazarló szokásoktól, számba véve az önellátás egyéni lehetőségeit, átérezve a váltás szükségességét, értelmét. Minden komoly változás áldozathozatallal és veszteségekkel jár; újra kell rendezni a sorokat, időbe telik, mire belül is megteremtődik az új egyensúly.

A javakhoz való ragaszkodás a nehezebb út. Nem könnyű letérni róla, mindaddig, ameddig valamennyire járhatónak tűnik.

Az elmúlt évtizedekben generációk nőttek fel vidéken is megfelelő minta nélkül, átadva magukat a fogyasztói társadalom nyújtotta kényelemnek. Eddig is sejtettük, de most már a bőrünkön érezhetjük, hogy fogyasztóként mennyire kiszolgáltatottak, mennyire sérülékenyek vagyunk…

Optimizmust, erőt és kitartást kívánok mindannyiunknak. Ránk fér.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail-címet nem tesszük közzé.

13 − 8 =

hirdetés