A mohóság tarol. Őszintén a Szabadfogas mozgalomról
Hideg van. A mínuszok felzörgetik bennünk a lelkiismeretet, ilyenkor többször eszünkbe jutnak azok, akiknek nincs otthonuk, nincs pénzük fűtőanyagra (sem), egyedül vannak betegen, idősen, a langyos sparhelt mellé kucorodva nagykabátban várják, hogy kitavaszodjon. Kicsivel jobb a városlakók helyzete, befűtenek helyettük, igaz, megkérik az árát. A nyugdíj nagyjából elég a rezsire meg a gyógyszerekre, télen kicsit kevesebbet esznek, de legalább nem kell megfagyniuk.
Senkinek sem kellene megfagynia, illetve senkinek sem szabadna! Elvégre 2017-et írunk, a többségünk jobban él, mint felmenőink a középkorban. Relatíve mégis csak egy jóléti országban élünk; vannak ennél sanyarúbb körülmények, igaz, nem Európában.
A szeretet öltöztet. Kedves szlogen, szépen csengő, szívhez szóló. Pár nap alatt országos jótékonysági mozgalommá nőtt a Szabadfogas kezdeményezés, mellékes, hogy – egy Facebookon elszabadult poszt alapján – külföldi példát másolunk vele. Összeszedhetjük a megunt göncöket, a helyigényes porfogó textíliákat, dobozszámra vihetjük kilógatni az utcára a rászorulóknak, hogy (meg) ne fázzanak. A dolog végeztével aztán fűtött melegben vállon veregethetjük egymást: jók vagyunk. Szociálisan roppant érzékenyek, álompolgárok.
Szabadon elvihető ruhák a Szabadfogas Mozgalom gyűjtőhelyén a Veszprémi Petőfi Színház előtt 2017. január 9-én. A civil kezdeményezés keretében országszerte kihelyezett ruhatárolókra bárki elhelyezhet meleg ruhákat, amelyeket a rászorulók ingyen elvihetnek.
MTI Fotó: Bodnár Boglárka
Pár nap telt el, s már egészen más színben tűnik fel a Szabadfogas, mint az induláskor. Már megint a kirakatba tettünk valamit. Kiknek is? Kik szaladnak meggémberedett végtagjaikkal a jótékonyan fellógatott nagykabátokért? (Tanyákon, falvakban, kisvárosokban…?) A repkedő mínuszok embert faragnak belőlünk? Demonstrálhatjuk a szolidaritást, kiváló szezonális PR a rászorulóknak, de…valójában róluk vagy rólunk szól ez a már-már hisztérikus kirakat-megmozdulás?
Van mit kompenzálni, hiszen az élet nem csak telekből és fagyos éjszakákból áll. Augusztusban nem lehet megfagyni az utcán, de nyáron is, tavasszal is az élet a tét – más szinteken, kevésbé húsba vágóan. Az emberi méltóság, az emberhez méltó élet minden évszakban megilleti az állam elvesz(t)ett polgárait – nagy a baj, ha pusztán a fagyhaláltól akarjuk megóvni őket. Most felöltöztetnénk azokat, akik fáznak, akik az utcán éjszakáznak, nyáron nyugodtabb szívvel kerülgethetjük őket.
Kell-e meglepődni azon, hogy a Szabadfogasokra rárepültek az élelmesebb típusok? Várható volt. Lehet, hogy nem dideregnek, van hócipőjük, tele van a szekrényük nagykabáttal, de valahol ők is rászorulók. Kell nekik a pénz. Lopnak ők is, ahogy sokan mások – nekik ez a szint jutott.
– Szinte marakodva lesik a portékát, nyomban rámennek a tiszta, minőségi, jó holmikra, undorral lökik félre a sálat, a sapkát. Láthatóan nem egyéni célra, nem saját fogyasztásra utaznak – írta tegnap valaki a Facebookon. Majd folytatásként a lényeget: sok minden másban sincs elemi kulturáltság, miért pont ebben volna? A mohóság bizony tarol, így sokszor épp azok nem jutnak adományhoz, akikért lenne ez az egész, s akik valóban rászorulnának minderre. Így, ezen túl csakis X,Y, Z szervezet útján, annak égisze alatt próbálkozom újra…
A rászorulókat segítő szervezetek, intézmények egész évben nyitva állnak; segíteniük kell, ez a feladatuk. Nem csak akkor, amikor fagy. Bármikor lehet őket pénzzel, egyéb felajánlásokkal támogatni, rajtuk keresztül csendben, láthatatlanul segíteni. Nagy a világ állatkertje – tudjuk -, sok benne a hiéna, ezért érdemes az adománygyűjtőket is lecsekkolni, mert érhetnek bennünket kellemetlen meglepetések. Minden szinten szinte mindent lopnak…
Csak egy példa. Egy meg nem nevezett felekezet igehirdetője ellopta a zombori gyerekek karácsonyi ajándékait, melyeket németországi társaiktól kaptak, majd a dobozokat és a csomagolópapírt egy illegális szeméttelepre vitte. Az eset Szerbiában történt, de hasonló visszaélésekért nem kell a szomszédba menni…
A Szabadfogas mozgalom maradhatna egy szociális jólétért folytatott látványdemonstráció, hátha meghatja az illetékeseket is (ez itt a naivitás helye). Jó lenne, ha kompenzáló álompolgárként nem züllesztenénk kirakat-akcióvá a hiénáknak.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.