A mohóság tarol. Őszintén a Szabadfogas mozgalomról
Hideg van. A mínuszok felzörgetik bennünk a lelkiismeretet, ilyenkor többször eszünkbe jutnak azok, akiknek nincs otthonuk, nincs pénzük fűtőanyagra (sem), egyedül vannak betegen, idősen, a langyos sparhelt mellé kucorodva nagykabátban várják, hogy kitavaszodjon. Kicsivel jobb a városlakók helyzete, befűtenek helyettük, igaz, megkérik az árát. A nyugdíj nagyjából elég a rezsire meg a gyógyszerekre, télen kicsit kevesebbet esznek, de legalább nem kell megfagyniuk.
Senkinek sem kellene megfagynia, illetve senkinek sem szabadna! Elvégre 2017-et írunk, a többségünk jobban él, mint felmenőink a középkorban. Relatíve mégis csak egy jóléti országban élünk; vannak ennél sanyarúbb körülmények, igaz, nem Európában.
A szeretet öltöztet. Kedves szlogen, szépen csengő, szívhez szóló. Pár nap alatt országos jótékonysági mozgalommá nőtt a Szabadfogas kezdeményezés, mellékes, hogy – egy Facebookon elszabadult poszt alapján – külföldi példát másolunk vele. Összeszedhetjük a megunt göncöket, a helyigényes porfogó textíliákat, dobozszámra vihetjük kilógatni az utcára a rászorulóknak, hogy (meg) ne fázzanak. A dolog végeztével aztán fűtött melegben vállon veregethetjük egymást: jók vagyunk. Szociálisan roppant érzékenyek, álompolgárok.
Szabadon elvihető ruhák a Szabadfogas Mozgalom gyűjtőhelyén a Veszprémi Petőfi Színház előtt 2017. január 9-én. A civil kezdeményezés keretében országszerte kihelyezett ruhatárolókra bárki elhelyezhet meleg ruhákat, amelyeket a rászorulók ingyen elvihetnek.
MTI Fotó: Bodnár Boglárka
Pár nap telt el, s már egészen más színben tűnik fel a Szabadfogas, mint az induláskor. Már megint a kirakatba tettünk valamit. Kiknek is? Kik szaladnak meggémberedett végtagjaikkal a jótékonyan fellógatott nagykabátokért? (Tanyákon, falvakban, kisvárosokban…?) A repkedő mínuszok embert faragnak belőlünk? Demonstrálhatjuk a szolidaritást, kiváló szezonális PR a rászorulóknak, de…valójában róluk vagy rólunk szól ez a már-már hisztérikus kirakat-megmozdulás?
Van mit kompenzálni, hiszen az élet nem csak telekből és fagyos éjszakákból áll. Augusztusban nem lehet megfagyni az utcán, de nyáron is, tavasszal is az élet a tét – más szinteken, kevésbé húsba vágóan. Az emberi méltóság, az emberhez méltó élet minden évszakban megilleti az állam elvesz(t)ett polgárait – nagy a baj, ha pusztán a fagyhaláltól akarjuk megóvni őket. Most felöltöztetnénk azokat, akik fáznak, akik az utcán éjszakáznak, nyáron nyugodtabb szívvel kerülgethetjük őket.
Kell-e meglepődni azon, hogy a Szabadfogasokra rárepültek az élelmesebb típusok? Várható volt. Lehet, hogy nem dideregnek, van hócipőjük, tele van a szekrényük nagykabáttal, de valahol ők is rászorulók. Kell nekik a pénz. Lopnak ők is, ahogy sokan mások – nekik ez a szint jutott.
– Szinte marakodva lesik a portékát, nyomban rámennek a tiszta, minőségi, jó holmikra, undorral lökik félre a sálat, a sapkát. Láthatóan nem egyéni célra, nem saját fogyasztásra utaznak – írta tegnap valaki a Facebookon. Majd folytatásként a lényeget: sok minden másban sincs elemi kulturáltság, miért pont ebben volna? A mohóság bizony tarol, így sokszor épp azok nem jutnak adományhoz, akikért lenne ez az egész, s akik valóban rászorulnának minderre. Így, ezen túl csakis X,Y, Z szervezet útján, annak égisze alatt próbálkozom újra…
A rászorulókat segítő szervezetek, intézmények egész évben nyitva állnak; segíteniük kell, ez a feladatuk. Nem csak akkor, amikor fagy. Bármikor lehet őket pénzzel, egyéb felajánlásokkal támogatni, rajtuk keresztül csendben, láthatatlanul segíteni. Nagy a világ állatkertje – tudjuk -, sok benne a hiéna, ezért érdemes az adománygyűjtőket is lecsekkolni, mert érhetnek bennünket kellemetlen meglepetések. Minden szinten szinte mindent lopnak…
Csak egy példa. Egy meg nem nevezett felekezet igehirdetője ellopta a zombori gyerekek karácsonyi ajándékait, melyeket németországi társaiktól kaptak, majd a dobozokat és a csomagolópapírt egy illegális szeméttelepre vitte. Az eset Szerbiában történt, de hasonló visszaélésekért nem kell a szomszédba menni…
A Szabadfogas mozgalom maradhatna egy szociális jólétért folytatott látványdemonstráció, hátha meghatja az illetékeseket is (ez itt a naivitás helye). Jó lenne, ha kompenzáló álompolgárként nem züllesztenénk kirakat-akcióvá a hiénáknak.
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az Életszépítők Magazint (eletszepitok.hu) 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom iskolai környezetben. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy Művészeti Iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát. Az UNICEF Ébresztő óra önkéntes előadója vagyok. Megoldásfókuszú mediátor képesítéssel rendelkezem.
A Magyar Újságírók Országos Szövetségének (MÚOSZ) tagjaként szakmai érdeklődésem elsősorban az Idősügyi és Szociális Párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály témaköreihez kötődik.
