Valósítsd meg önmagad! Jó-jó, de hogyan? Tanulságos önismereti gyorsteszt és ami mögötte van

Csak pár percig lapozgass a neten, és biztosan belefutsz valamilyen tartalomba, cikkbe, hirdetésbe, ami arra szólít fel: valósítsd meg önmagad! Ezzel a szöveggel szinte bármit lehet hirdetni: csatlakozz festőszakkörhöz, lépj be MLM-hálózatba, menj coach-hoz, tanácsadóhoz, varázslóhoz, irány a bungee jumping vagy a hegyi túra, netán kezdj valamilyen önismereti kurzusba.

Ez mind szép és jó – legalábbis igen sok hasznos dolgot is találhatsz, persze rengeteg kacat között. Na de

mit is jelent az, hogy „valósítsd meg önmagad”?

Meg lehet közelíteni onnan, hogy nincs mit megvalósítani, hiszen én vagyok, itt a testem, meg lehet fogni, érzem, itt az elmém, amely észleli a kül- és belvilágot, vannak érzelmeim, van lelkem, szóval én már eleve önmagam vagyok, megvalósulva. Mit kellene még ezen „megvalósítani”? Ha így nézzük, nincs teendőnk a továbbiakban, mehetünk fagyizni.

Nézhetjük onnan is, mint jó filozófus, hogy először tisztázni kellene, mégis mi az az „önmagam”, amit meg kellene valósítanom? Vagyis: ki vagyok én?

Erre a kérdésre van egy pszichológiai teszt, ha gondolod, megcsinálhatod, csak akkor addig ne olvasd tovább a cikket, mert a következő bekezdésben lelövöm a poént.

A feladat a következő: írd fel egy lap tetejére a kérdést: ki vagyok én? Majd indítsd el a stopperórát, és kettő perced van arra, hogy minél több választ találj a kérdésre.

Nosza, kezdj neki!

Elkészültél? Rendben. Akkor most számold meg, hány szerep és hány tulajdonság van a listádon. Szerep az, mint például: gyermek, szülő, házastárs, munkatárs, szomszéd, páciens, ügyfél, vásárló stb. Tulajdonságok a jelzők: kedves, hűséges, partiarc, lelki szemetes stb. A szakemberek szerint annál érettebb a személyiség, minél több szerep és minél kevesebb tulajdonság van a listáján. Én azonban most nem az érettség-értékelésre vagyok kíváncsi. A szerepek azért kellenek, mert ezeken keresztül nyomozunk most az után, aki az „önmagunk”.

A szerepekkel kapcsolatban általánosságban elmondható, hogy bármely szerepre is tekintünk, vagy akár az összesre, amit csak fel tudunk sorolni, azok egyrészről mindig kevesebbek nálunk, másfelől pedig mindig többek is.

Hogy miért kevesebbek, azt könnyen beláthatjuk: nézz csak a listádra! Ugye mennyi minden van rajta? És mégis, igaz az, hogy TE ennyi vagy, ezeknek a szerepeknek az összessége? Nem! Mindig van belül egy kis hang, amely azt mondja, hogy „oké, ez mind én vagyok, de én nem csak ennyi vagyok!”.

Volt egy érdekes beszélgetésem egyszer valakivel, aki a munkahelyén üzletasszony és főnök, otthon „anyuuuu” és „drááááágám”. Mindkét szerepcsoportot szerette, mégis, egyszer felsóhajtott: „olyan jó, hogy itt meg csak Julcsi lehetek!”. Mert „Julcsi” több mindezeknél a szerepeknél – közben pedig milyen érdekes, hogy a „csak” szócskát beletette a mondókájába!

Itt jön be a gondolat másik fele: a szerepek, amelyeket eljátszunk, mindig többek nálunk. Ugyanis tekintsünk bármelyik szerepre, a fogalom automatikusan jelent MINDENT, amit az emberiség valaha is gondolt és megtapasztalt arról a szerepről. Anya vagy? Az „anya” nem csak te vagy, hanem a világon élő és valaha élt összes ember „anya”-tapasztalata. Mindenkinek más. Még a testvéreknek is más-más anya-élményük van, holott ugyanaz az anyjuk. Egyetlen emberben sosem koncentrálódik minden tartalom, amit egy szerep hordoz. Akárhogy is, a szerepeken keresztül nem fogjuk megtalálni, mégis, mi az az „önmagunk”, amit meg kellene valósítanunk.

Egy következő nézőpont a tökéletesedést célozza: legyél jobb! Rendben, van tested, de dolgozz rajta, hogy formásabb, feszesebb, egészségesebb, ilyenebb-olyanabb-amolyanabb legyen. Vannak képességeid, de fejleszd őket, csiszold-növeld-javítsd őket. Ami nincs, arra pedig tegyél szert, tanuld meg, sajátítsd el, gyakorold be. Sajnos ez sem az „önmagam”-hoz vezető út. Egyrészt, mert elérhetetlen.

Honnan tudod, hogy elérted a tökéletes „önmagam”-állapotot? Hogy mi tartozik hozzád és mi nem? Hogy kell-e neked 60 centis derék ahhoz, hogy önmagad legyél, kell-e tudnod hegedülni? És vajon képes vagy elérni a tökéletességet – már ha egyáltalán létezik olyan? Mikor tökéletes egy vádli, mikor tökéletes egy rajztechnika? De a fő kérdés: mindezeknek van köze „önmagadhoz”?

A további útkeresést a következő cikkben fogod találni.

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

tizennyolc + 1 =

hirdetés