Vigyázz a szóval, mert fájhat! Mit tehetsz, kihez fordulhatsz, ha a gyermekedet gúnyolják vagy kiközösítik az iskolatársai?
Terjed a közösségi médiában egy grafika, amit többek között Balázs Andrea színművész is megosztott az Instagram oldalán. A szöveg, amit mellé írt, olyan lélekromboló jelenségre hívja fel a figyelmet, amely szinte minden gyerekközösségben előfordulhat.
„Ma az egyik fiú írt nekem egy levelet amit az iskolában őt ért gúnyolódások miatti fájdalomból fogalmazott. Megkérdeztem, hogy ki az aki segít neki ezt feldolgozni? Kinek mondhatja el őszintén, hogy mennyire bántja ez őt? A válasza: senkinek…”
A grafikára (más felületeken) érkező kommentek beszédesek; a többség felháborodását és együttérzését fejezi ki, de vannak, akik elintézik annyival, hogy „miért nem tesznek valamit a szülők?” vagy: „régen is volt ilyen, túléltük…”
„Én azt hiszem, gyereket csak úgy lehet nevelni,
ha az ember megtiszteli azzal, hogy komolyan veszi.” Szabó Magda
Kihez fordulhatnak a gyerekek hasonló esetben?
Szülő
– Mi volt ma az iskolában?
– Semmi…
Sok szülő ezt a választ kapja a gyermekétől nap mint nap. Ezért egy idő után már nem is kérdezősködnek. A gyerekek nem mindig tudnak nyomasztó problémáikról beszélni, s ezt még csak nem is lehet a szülők hibájaként, mulasztásaként felróni. Nagyon fontos ugyanakkor az értő figyelem, hogy olvasni tudjunk a gyerek viselkedéséből. A gyereknek alapbiztonságot ad, ha érzi a támogató háttérországot. Sok gyerek spontán kezd beszélni a problémáiról. Mindig legyen időnk rájuk, és ha problémát érzékelünk, ne mondjuk azt, hogy majd megoldódik valahogy. Lehet, hogy megoldódik, lehet, hogy nem, de ezzel a struccpolitikával a gyereket magára hagyjuk ebben a nehéz időszakban. Minél előbb jelezzük higgadtan a pedagógusnak, a szülőtársaknak a problémát. Nem egyszerű a gyermek érdekeit úgy képviselni, hogy a szülőtársak a helyzetet megértően, partnerként, intelligensen tudják kezelni. Nem ritka, hogy a bántalmazó gyermek szülei tesznek a jelzés miatt ellenlépéseket, és a helyzet eszkalálódik. Erre is megfelelő módon szükséges reagálni, ha kell, segítő szakemberek bevonásával.
Pedagógus
Mindenekelőtt annak a pedagógusnak kell jelezni a problémát, aki nap mint nap jelen van a közösségben. Ennek feltétele, hogy meglegyen a pedagógus iránti bizalom, s hogy a gyermek panaszával értő fülekre találjon – pedagógusként nem szabad(na) a jelzéseket bagatellizálni, mert a gyermek még jobban bezárul. A pedagógusokat sokszor apró-cseprő ügyekben is „megtalálják” a gyerekek, ami, lássuk be, elég megterhelő. Bízzunk abban, hogy a pedagógus felismeri az akut, az érintett gyermekre és a közösség egészére káros jelenségeket.
Tisztában kell lennünk azzal szülőként, hogy a pedagógusok túlterheltek, előfordulhat, hogy a jó szándékuk ellenére sem érzékelik a közösségen belüli problémákat, azok mélységeit. (A gyerekek nagyon kreatívak tudnak lenni akkor is, ha bántalmazásról van szó.) Annál a gyermeknél, aki huzamosabb időn át a kortársak céltáblája adott közösségben, nagy valószínűséggel beilleszkedési, magatartási problémákkal hívja fel magára a figyelmet, ebből kifolyóan esetleg tanulási nehézségekkel is küzd (romlanak az eredményei, lanyhul az érdeklődése, sokat hiányzik), vagyis a bántalmazott gyerek ritkán marad észrevétlen. Fontos utánamenni az okoknak! Fontos, hogy az osztályfőnök vagy az a pedagógus, aki iránt a gyermek bizalmat táplál, az érintettől, annak szüleitől kapjon információt. Amíg a gyerekek a problémáról nem mernek, tudnak beszélni (otthon sem), addig nehéz elindulni a problémakezelés, és -megoldás irányába. (Szomorú, ha egy idő után maga a bántalmazott gyerek lesz a probléma, mert mondjuk a viselkedésével kilóg a sorból.)
Iskolapszichológus
Minden köznevelési intézményben – óvodában, iskolában – kötelező iskolapszichológust foglalkoztatni. A legtöbb iskolában meghatározott ügyeleti időben látják el a feladatot, amelynek célja a gyermek, tanuló személyiségfejlesztése, lelki egészségvédelme, továbbá a nevelő-oktató munka hatékonyságának segítése. A gyermekek, illetve tanulók mellett a velük foglalkozó pedagógusok, az iskola egésze és a szülők is a kliensek köréhez tartoznak. Az iskolapszichológust megkeresheti a pedagógus, a szülő, és maga a tanuló is segítségért.
Ha a gyermek/tanuló keresi meg, fontos tudni, hogy az iskolapszichológusnak titoktartási kötelezettsége van. Kizárólag akkor beszélhet a diák által jelzett problémákról a pedagógussal, ha ez a gyerek iskolai jól-léte szempontjából nélkülözhetetlen és a szülő vagy a diák erre kifejezetten felhatalmazza.
„Az iskolapszichológusnak szakszerűen kell elősegítenie, hogy az intézmény hatékonyan működő emberi közösség legyen, az elkerülhetetlenül fellépő konfliktusok körültekintő, differenciált, konstruktív megoldására képes rendszerré váljék.” (Szakmai ajánlás az iskolapszichológusi tevékenység ellátásához, Oktatási és Kulturális Minisztérium, 2009.)
Mit tehet az iskolapszichológus?
Segítséget nyújt a gyereknek abban, hogy saját magát és a problémát alaposabban megértse, és tanácsot ad abban, hogy ő maga mit tud tenni a probléma megoldásáért.
Segítséget ad a szülőnek gyermeke pontosabb megértéséhez, és tanácsot ad abban, hogy hogyan vehet részt a szülő a probléma megoldásában.
Segítséget ad a pedagógusnak a probléma alaposabb megértéséhez, ötleteket, eszközöket ad a megoldáshoz.
A problémák feltárásakor a pszichológus soha nem bűnbakot, hanem mindig ok-okozati összefüggéseket, és megoldásokat keres. Megpróbálja a felmerülő problémát a lehető legalaposabban, legtöbb oldaláról megismerni.
A konzultációs kereteken túlmutató probléma esetén az iskolapszichológus a szülőt és a diákot a megfelelő szakemberhez irányítja (például pszichiátriai, pszichoterápiás, gyógypedagógiai, családterápiás stb. szolgáltatás).
Gyermek- és ifjúságvédelmi felelős
Az iskolák jelentős részének van saját gyermek- és ifjúságvédelmi felelősük, ezt a feladatot jellemzően egy megbízott pedagógus, vagy más belső munkatárs látja el. (Jogszabály írja elő, hogy az ellátást biztosítani kell.) Sok iskolában jól működik, ám vannak intézmények, ahol a szülők nem tudnak erről a segítő szolgáltatásról. A gyermekvédelmi felelősök bemutatkozhatnak szülői értekezleten, ha erre nem kerül sor, célszerű átnézni az iskolai faliújságokat, hogy kint van-e a gyermekvédelmi felelős elérhetősége, de az osztályfőnök vagy intézményvezető is segíthet a tájékozódásban. (Jogszabályi ajánlás szerint minden iskolában jól látható helyen fel kell tüntetni a gyermekjóléti szolgálat, nevelési tanácsadó, drogambulancia, ifjúsági lelkisegély stb. elérhetőségét is.)
Miben segíthet az iskolai gyermekvédelmi felelős?
Többek között: fogadja a pedagógusok, szülők vagy tanulók jelzését, segít feltárni az ún. veszélyeztető okokat. Gyermekbántalmazás vélelme vagy egyéb pedagógiai eszközökkel meg nem szüntethető veszélyeztető tényező megléte esetén kezdeményezi, hogy az igazgató értesítse a területileg illetékes gyermekjóléti szolgálatot.
Óvodai és iskolai szociális segítő
A 2018/19-es tanévtől új, hiánypótló ellátással egészül ki a gyermekjóléti alapszolgáltatások köre: a köznevelési intézményben megkezdik tevékenységüket a felsőfokú szakképesítéssel rendelkező óvodai és iskolai szociális segítők, akik a gyerekek, diákok, szülők, pedagógusok, valamint az intézmény más segítő szakemberei között képeznek összekötő kapcsot.
Az iskolai szociális munkának Európában 50-60 éves gyakorlata van, jó hír, hogy végre Magyarországon is elérhető. Kell egy kis idő, mire kialakul az egységes módszertana és gyakorlata, mire széles körben megismerik.
Milyen feladatokat lát el az óvodai és iskolai szociális segítő?
Elsődleges prevencióval – vagyis a problémák megelőzésére fókuszálva – szociális és mentális segítségnyújtás formájában támogatják a gyerekek, fiatalok képességeinek, lehetőségeinek legoptimálisabb kibontakozását. Az óvodai és iskolai szociális segítők a területileg illetékes család- és gyermekjóléti központ alkalmazottjai, vagyis külsős szakemberként vannak jelen az intézményekben. (A jogszabály 1000 gyermekenként 1 szociális szakember foglakoztatását írja elő.)
Feladatuk a gyerekek testi-lelki fejlődésére, életminőségére, közösségi létére, teljesítményére kedvezőtlenül ható folyamatok megelőzése, korai felismerése és kezelése, prevenciós és szabadidős programok szervezése, rendszeres kapcsolattartás diákokkal, diákcsoportokkal, szülőkkel, pedagógusokkal, az intézményben tevékenykedő más, segítő szakemberekkel. Az óvodai és iskolai szociális segítők az óvoda- és iskolapszichológusokhoz hasonlóan ügyeleti időben végzik a hozzájuk tartozó intézményekben a munkájukat.
Ha még nem hallottál erről az új segítő tevékenységről, érdemes az óvodában és iskolában érdeklődni felőle! További részletek a Magyarországi Iskolai Szociális Munkások
Közhasznú Egyesületének weboldalán olvashatók, ITT >>
Intézményen kívüli lehetőségek
Fontos tudatosítani a gyerekekben, hogy a problémáikkal nincsenek magukra hagyva!
Alapító-főszerkesztő
Több mint 20 évet töltöttem az írott média világában újságíróként, szerkesztőként, megyei és országos lapoknál.
Az eletszepitok.hu online életmód magazint 2013-ban hoztam létre.
2018-ban visszatértem eredeti hivatásomhoz, általános és középiskolásokkal foglalkozom. Érdeklődésem középpontjában az élménypedagógia, a tanulásmódszertan, a pályaorientáció, a szociális kompetencia- és a készségfejlesztés áll.
A Pécsi Tudományegyetem Egészségtudományi Karán diplomáztam, majd az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Karán végeztem el felsőfokú szakképzést. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézetében szereztem mesterdiplomát. Évek óta alkalmazom általános iskolások körében az Igazgyöngy művészeti iskola „Szociális kompetenciafejlesztés vizuális neveléssel” módszertanát.
MÚOSZ-tag vagyok, az Idősügyi és Szociális párbeszéd Szakosztály, valamint a Társadalompolitikai Szakosztály tagja.
