Kiváltságosnak lenni: természetes ajándék vagy mesterséges érték? Neked milyen privilégiumaid vannak?
A privilégium kiváltságot, előjogot jelent. A középkori jogban alapvető fogalom volt, és tudjuk, ma is vannak kiváltságosok, olyanok, akik megtehetnek olyasmit, amit más nem. De gondolkodtál-e már azon, hogy neked milyen privilégiumaid vannak? Hogy mikor és miért vagy privilegizált helyzetben másokhoz képest?
Ha úgy érzed, nincs semmiféle privilégiumod, az azért lehet, mert a kiváltságokat könnyű természetesnek venni, különösen, ha olyasféle dolgokról van szó, amelyek a születésed óta a tieid. Hogy milyen „kincsek” birtokában vagy, akkor láthatod meg, ha a helyzetedet összeveted valaki máséval, aki annak a bizonyos tulajdonságnak, képességnek vagy egyéb adománynak nincs birtokában.
Mik lehetnek ezek a hétköznapi kiváltságok? Valójában bármilyen olyan minőség, amely alapján a társadalom és benne az egyes emberek megkülönböztetéssel élnek. A megkülönböztetést sok esetben csak a hátrányos verzióban érzékeljük. Nem érezzük például, ha bőrünk színe, nemünk, korunk miatt előny ér, annál inkább, ha ezek miatt méltánytalan hozzáállást tapasztalunk.
Érdemes önmagunkat a privilégiumok szempontjából is elemezni. Rövidített példaként álljon itt a sajátom, csak a legalapvetőbb minőségek szerint:
Előnyös helyzetben vagyok a bőröm színe miatt, azért, mert működik kezem-lábam, bizonyos helyzetekben a nemem és a testalkatom miatt. Vagyis nem „büntetnek” és előítélkeznek már akkor, ha csak meglátnak, nem kerül a közlekedésem egy kisebb vagyonba és nem elérhetetlenek olyan helyek, ahová csak lépcső vezet. Néha szebb gyümölcsöt kapok a zöldségesnél, ha tetszem neki. Hátrányos a helyzetem bizonyos más helyzetekben ugyanezek miatt: amikor a női mivoltom miatt „Hajnalka, te ezt nem értheted” a hozzáállás, amikor a másik embert bosszantja a karcsúságom. Hátrány a balkezességem egy jobbkezes világban, ahol vagy megtanulom jobb kézzel használni az eszközöket, vagy külön utánajárás és extra költségek árán szerzek például egy balkezes szabóollót. Előny, hogy tanulhattam, előny, hogy van hol laknom, van mit ennem, hogy megválaszthatom a ruháimat.
És természetesen a sor folytatható, ez láthatóan csak egy rövid kivonat, a teljes anyag egy regény lenne. Neked is megvan ez a regényed, legalábbis könnyen előhozhatod, ha kellően kívülről tudsz tekinteni önmagadra és az életedre.
Miért is fontos a privilégiumainkkal foglalkozni?
Egyrészt azért, hogy hálásak legyünk azért, ami adatott, és éljünk (de ne éljünk vissza) velük. Másrészt azért, hogy a hátrányainkkal tudatosan kezdjünk valamit. Vagy kompenzáljuk, vagy kerüljük el azt a felületet – ha lehetséges –, ahol büntethetnek érte. Erre is írok egy személyes példát: el kellett intézni egy hivatalnál valamit, bementem, az íróasztal mögött ülő hölgy rám nézett, és láttam az arcán, hogy helyből utál. Hogy miért, ki tudja, de ott volt a szemében, hogy „bármit is akarsz: NEM!”. Nem is adta ki a kért engedélyt, holott minden papír rendben volt. Szóltam hát a kollégámnak, aki férfiember volt, megkértem, hogy vegye fel a sármosabbik arcát, és intézkedjen. Három perc alatt a kezében volt az engedély. Hát, van ez így.
Harmadrészt – és ez talán a legfontosabb – a privilégiumok tudatosítása megkönnyíti, hogy másokat megértsünk, hogy együttérzően, empatikusan, és valóban értően tudjunk fordulni a másik emberhez. Ugyanis látnunk kell, ha esetleg nekünk valami „természetesen” adott, attól még ő ütközhet olyan akadályokba, amelyeknek mi a létezéséről sem tudunk.
Az pedig már szinte utópia, hogy közös, emberi feladatunk, hogy minél kevésbé legyen a világ a kiváltságosoké, mert a kiváltság „mesterséges” érték, ezért bizony néha olyan is, mint a gyémánt mellett az üveggyöngy. Szép-szép, de… igen, valójában annyit ér.
Külsős munkatárs
Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.
