Hogyan érthetnénk meg jobban egymást? Önvizsgálattal. A leggyakoribb konfliktusforrások
Hiába igyekszünk a konfliktushelyzeteket elkerülni, nem mindig járunk sikerrel; a nézeteltérések, a konfliktusok – mióta világ a világ – az emberi kapcsolatok velejárói.
Konfiktust általában ellentétes érdekek, ellentétes szükségletek vagy ellentétes célok generálnak emberek között, a helyzet lehet személyes, de csoportra, kisebb-nagyobb közösségre kiterjedő is. Nem feltétlenül nyílt összetűzésekben vagy vitákban nyilvánul meg, lehetnek rejtettek is.
Sokan negatívumként értékelik és élik meg a konfliktusokat, pedig lehetnek pozitív aspektusai is. Ha egy-egy konfliktust megfelelő módon kezelünk, új ötletek és megoldások felé mozdulhatunk el, s ennek során a kapcsolat is épülhet, mélyülhet. Ahhoz, hogy hatékonyan kezeljünk egy helyzetet, fontos felismerni és megérteni azokat a (gyakran rejtett) okokat és dinamikákat, amelyek a konfliktushoz vezettek, de kulcsfontosságú a megfelelő kommunikáció is, az empátia, valamint az együttműködési készség megléte is. A konfliktus nemcsak másokról árulkodik, de rólunk is sokat elárul, szociális készségeink fokmérője.
Melyek a leggyakoribb konfliktusforrások?
Kommunikációs problémák
Konfliktus esetén gyakoriak a félreértések, melyek a hiányos, elégtelen kommunikációból fakadnak. Van, hogy nem is akarjuk meghallgatni, megérteni a másikat; vagy amit mond, azt direkt félremagyarázzuk, elferdítjük. Vagyis előítélet és bizalmatlanság jellemzi a hozzáállásunkat, és – beszéljünk nyíltan – gyakran rosszindulat is. Eleve rossz színben akarjuk az illetőt mások előtt feltüntetni. Ez nem éppen korrekt és partneri magatartás.
Értékek, prioritások közötti eltérés
Különböző az értékrendünk, ebből adódhatnak véleménykülönbségek, nézeteltérések. Ha a másik értékrendjének a saját életünkre nincs különösebb kihatása, a tolerancia lehet a megoldókulcs. Ha van, akkor a kapcsolat megszakítása hozhat számunkra nyugalmat – ám ezt nem mindig egyszerű felvállalni és meglépni. Induljunk ki abból, hogy felnőtt emberek gondolkodását ritkán lehet megváltoztatni, a változtatás sem szép szóval, sem erőszakkal nem kényszeríthető ki. A változás belülről fakad, tételezzük fel, hogy a másik nélkülünk is eljuthat erre a pontra; nem érdemes a konflitusba belemenni.
„Dögöljön meg a szomszéd tehene is…!”
Pénz, hatalom
Az ún. erőforrások különbözősége, főleg az anyagiak, és gyakran a pénzzel, társadalmi státusszal összefüggő hatalom, valamint a kiszolgáltatottság is gyakori konfiktusforrás. A pénz, a jómód a feljogosítottság érzetét adja, utat törve a dominanciának; az anyagi nehézségek pedig gyakran kiszolgáltatottsággal, korlátokkal szembesít, vagyis frusztrációt szül.
Ha egy társadalom végletesen széttagolt, vagyis túl nagyok a társadalmi, anyagi különbségek, akkor feszültebb, konfliktusosabb az emberek viszonya is egymáshoz.
Hierarchikus kapcsolatok
Családon, munkahelyen, szervezeten belül is szülhet konfliktusokat a hierarchikus felállás, működés, a fölé- és alárendeltség. Ritkán harmonikus az a család, ahol a (jól) kereső családfő tart el mindenkit. Ez a felállás könnyen átcsaphat ún. gazdasági bántalmazásba, korlátozásba. Szervezeten belül pedig a főnök(ök)nek való megfelelés, látványos „hajbókolás” szülhet konfliktusokat az egyenrangú munkatársak között. De sok példát lehetne még felhozni…
Személyes ellentétek
Van, amikor a konfliktust nehezen feloldható belső feszültség táplálja: irigység, féltékenység, sértettség. A feszültséget mögött állhatnak kulturális, politikai, vallási, etnikai különbségek, egyéb – nehezen összeegyeztethető – személyes meggyőződések is.
Szerepkonfliktusok, felelősségvállalás
A különböző szerepek és az ezekhez fűződő elvárások nemcsak belső, de külső konfliktusokkal is járhatnak. A munkahelyen például adott munkakörhöz kapcsolódó felelősség kérdése válthat ki nézeteltéréseket konkrét esetekben. A jellemző neuralgikus pontok a felelőskeresés, a hibáztatás, a felelősségvállalás. Családon belül is megfigyelhető ez a dinamika, már gyermekkorban is, testvérek között.
„Ő kezdte…”, „…nem én voltam…” „Miatta van minden.” Ismerős?
Elmosódott határok, tisztázatlan szabályok
Konfliktusokhoz vezethet az is, ha nincsenek egyértelmű szabályok vagy protokollok egy adott munkahelyen vagy szervezetben (beleértve még az iskolai osztályközösségeket is). Ha nincs viszonyítási pont, ha nincsenek határok, az általában – az emberi különbözőség miatt – zavart, káoszt teremt. Persze az etikai, társadalmi normák irányadóak, de ezek nem mindig elégségesek, az együttélés szabályait a béke érdekében érdemes konkretizálni. Családon belül is jó lefektetni az alapokat, konflktusforrás lehet például, ha a családtagok úgy élik meg, hogy az ún. személyes terük folyamatosan sérül (például ha a másik holmiját a sajátunkként kezeljük).
Korábbi megoldatlan problémák
A szőnyeg alá söpört problémák olyanok, mint egy aknamező, bármikor konfliktust robbanthatnak ki.
Összegezve: a konfliktus velejárója az emberi kapcsolatoknak, a kérdés az, hogy miként kezeljük a feszült helyzeteket. Konfliktuskezeléshez elengedhetetlen a kompromisszumkeresés, a partnerség, az együttműködésre való képesség, a megfelelő érzelmi intelligentia, empátia, az egyértelmű, nyílt kommunikáció, a tisztelet, a problémamegoldó készség. Jó hír, hogy ezek a képességek, készségek fejleszthetők.
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
