A lélek igazságai. Önismereti lehetőségeink. Könyvajánló
Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus harmadik könyve 2022 novemberében jelent meg, az előző két kötethez hasonlóan a Kossuth Kiadó gondozásában. Címe: A lélek igazságai – Önismereti lehetőségeink.
A szerző neve, személye sokak számára ismerős már; jó ideje olvashatunk Limpár Imrétől különböző témákról, pszichológiai megközelítésben (a magazinunkon 101 cikket publikált). Podcast beszélgetésekben (Lélekhangsáv PodPad) hallhatjuk, de láthatjuk is: előadásainak, interjúinak egy része elérhető a YouTube-on. Limpár Imrét nemcsak olvasni, de hallgatni is élmény; még akkor is, ha okfejtéseivel olykor felpiszkál bennünk ezt-azt, van, hogy egy-egy gondolatmenetével vitatkozni, ellenkezni támadna kedvünk…vagy egyszerűen csak kérdésekkel bombáznánk.
Abban nagyon is igaza van – amire könyve nyitányában utal -, hogy túl sokan lettek körülöttünk azok, akik készek megmondani a tutit, ha a lélek bonyolult dolgairól van szó. Rengeteg hivatásos és önjelölt segítő vesz körül bennünket, igazodási pontot ennek ellenére mégsem könnyű találni, és arra nincs garancia, hogy a problémáink varázsütésre megoldódnak, „csak” a megfelelő emberhez kell eljutni, aki aztán átsegít önmagunkon. A feladat nem is ez lenne, hanem az, hogy közelebb jussunk önmagunkhoz.
A lélek igazságai c. könyv mottója az alábbi gondolat, André Gide-től:
„Bízz azokban, akik az igazságot keresik, és kételkedj azokban, akik már megtalálták.”
Az önismeret felkapott téma, relatíve gazdag a populáris irodalma (nem feltétlenül a szakirodalma!), de ha megkérdeznénk az emberektől, hogy az önismeret pontosan mit is jelent, miről is szól, bizonyára sokféle választ hallanánk.
Számtalan olyan kényelmetlen helyzet adódik az életünkben, a hétköznapjainkban, amikor az ember önmagát szívesen megkerülné. Ilyenkor lépnek be a különböző énvédő mechanizmusok. Sajátosan reagálunk…terelünk, elfojtunk, mást hibáztatunk stb. (Zanzásítva: „Mindig valaki más a hülye.”)
Magunkban nézelődni, megvizsgálni, hogy miért történnek úgy a dolgok (vissza-visszatérően), ahogy, feltételezve, hogy a helyzeteknek nemcsak elszenvedői, ártatlan és tehetetlen szereplői vagyunk, hanem a kiváltói, sőt, az alakítói is, az bizony az esetek nagy részében kellemetlen érzéseket hív elő. A hárítás csapdája abban áll, ha önmagunkat folyton megkerüljük, azzal a változást, a változás lehetőségét akasztjuk meg.
Szembesülni önmagunkkal, a gyengeségeinkkel, a hibáinkkal elfogadón, a változás/változtatás, a jobbítás szándékával, az már egy olyan ösvény, amin érdemes elindulni…
Persze mint annyi mindben, az ún. önvizslatásban is érdemes mértéket tartani, ami ugyancsak egy szép feladat. A „minden miattam van”, a „mindennek én vagyok az oka” egy önostorozási zsákutca, nem vezet sehova.
Limpár Imre könyvét azért érdemes olvasni, mert képbe hoz. Jól világítja meg a 21. századi jelenségeket, a jellegzetes kortüneteket; gondolatmenetei, okfejtései alapján olykor konzervatívnak, régi vágásúnak tűnhet, miközben igen is nyitott a világra, és nagyon mai, de képes erélyesen, tisztes távolból ránézni, mi zajlik körülöttünk, milyen hatások bombáznak és térítenek el bennünket önmagunktól nap mint nap. Miközben talán épp az ellenkezőjét hisszük. A késői eszmélésért, úgy általában, nagy árat fizetünk. Ne legyen így!
Ha egy ilyen könyvre tudunk, akarunk időt és figyelmet szánni, már teszünk valamit magunkért.
Úgy olvassuk, mintha beszélgetnénk. Mintha a szerző egy hosszú párbeszédet folytatna velünk. Ez alapvetően a szerző közvetlen írói stílusából adódik, de a könyv mondanivalóját is személyesnek érezhetjük – a Limpár Imre által felvetett, kibontott témákat mindenki le tudja fordítani a saját életére, működésére. Miközben olvassuk (és azután is), lesz min merengeni… Hogy mire, meddig jutunk, ki tudja! Nem kizárt, hogy komoly változásokat indít el egy-egy gondolatcsíra.
Egy kis szubjektív kitérő. Amikor megérkezett a könyv, találomra felnyitottam, a 116. oldalon nyílt ki. Mit mondjak, sikerült beletrafálni egy régóta aktuális (!) dilemmámra. Idézem:
„…hajlandóak vagyunk-e megvédeni a határainkat akkor is, ha a másiknak ez nem fog tetszeni, és minden racionális és érzelmi arzenálját felvonultatja, sőt beveti majd ellenünk? A határsértésért milyen következményeket helyezünk kilátásba? És végigvisszük-e ezeket a következményeket? Mindez évek kemény, következetes munkáját igényli, egyetlen precedens biztosan nem lesz elegendő…” (Határaink védelme, a III. fejezetből)
Limpár Imre tanácsadó szakpszichológus
A kötet az alábbi kérdésköröket vizsgálja:
- Az önismeret egy életstílus
- A K+F mítosza, avagy miben tévednek a motivációs trénerek?
- A szökési sebesség. Meddig tart szüleink hatalma?
- Hogyan kerültünk időcsapdába?
- A pszichokérdések rejtelmei
- Pszichotechnikák 2.0
- Az arany négyszög. Térkép önmagunkhoz
A könyv fülszövegéből idézve:
“A kötet rendet kíván tenni a fejekben, megmutatja, hogy milyen tények és tévhitek léteznek az igazságot kereső lelkünk előtt a 21. században, amikor is lassan az az érzésünk, hogy mindenki ért a pszichológiához. Egyszer végre mondjuk ki: nincs gyors változás! A szembesülés, merengés, töprengés fejezetei következnek – ha van bátorságunk rákérdezni önmagunkra.
Ez a könyv a lélek szubjektív igazságairól szól, arról, hogy miként juthatunk közelebb a lelkünk és az életünk megértéséhez.”
Remek könyv – ajánljuk!
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
