Kakaós piskóta kézzel festett házi marcipánnal Lélekhajó rovatunk állandó szerzőjétől, Virágtól

Gyerekkoromban Anyukám készített otthon marcipánt, festette pirosra, sárgára, és formázott rózsát, pillangót, gyümölcsöket. Később, amikor ’81-ben kijutott Angliába, onnan szerzett kék és zöld festéket, ekkor bővült a repertoár. A mandulát még maga törte, egyesével „puttyangatta” ki a bőréből, darálta kézi darálóval. És a legdurvább nehezítés még hátra volt: úgy kellett eldugnia a begyúrt masszát a hűtőben, hogy három kiskorú, de annál rafináltabb csemetéje ne hiénázza le idejekorán… Ehhez képest én már lustára vettem a figurát.

Házi marcipán

Tudom, vallási kérdés, hogy milyen is az „igazi”, ez tehát csak az egyik lehetséges verzió.

Hozzávalók

Darált mandula – készen vettem 200 grammos kiszerelésben a sárga-kék logós, német nevű üzletlánc boltjában. :) Most még lehet kapni, karácsony előtt már reménytelen. A tortán látható díszekhez 200 g elegendő, de akkor semmi köztes nassolás!

Porcukor – ahány deka mandula, ugyanannyi porcukor

Összekeverés előtt át kell szitálni, vagy kanál hátával az edény oldalán simára törni, nem maradhat „gombócos”. Bicepszre jól hat, de ha van otthon hadra fogható kávédaráló, azzal is lehet finomítani, ekkor érdemes eleve felesben a mandulával összedarálni.

Kevés tej az összeállításhoz – mivel nálam nincs tej a háztartásban, hígított kávétejszínnel oldottam meg.

Szegfűszeg – a gyümölcsök szára, illetve alja (nem látszik) úgy készült, hogy szegfűszeget szúrtam bele, a megfelelő végével kifelé.

Összeállítás

A finomra darált mandulát és az átszitált porcukrot szárazon összekevertem, majd ehhez a mennyiséghez két kapszli kávétejszínt hígítottam kb. a duplájára és beleborítottam. Még soha az életben nem találtam el elsőre a tökéletes állagot, most is hígabb lett: ragadt, hiába gyúrtam. Ilyen esetben inkább porcukorral kell rápótolni, egyrészt, mert jobban felszívja a nedvességet, másrészt, mert a mandula olajtartalma is nedvesít, harmadrészt, mert jobb lesz az íze.

Itt meg kell emlékezni arról is, hogy ez a marcipán nem tartalmaz semmiféle hozzáadott ezt-azt, tehát simán édes mandulás íze van. A bolti, illetve cukrászati recept alapján készült marcipánhoz képest a mandula daráltságától függően nem lesz tökéletesen sima a felülete, viszont ez plusz textúrát ad a végeredménynek. Gyümölcsök esetében kimondottan „élővé” varázsolja a marcipánt.

Amikor sikerült készre gyúrni a masszát (ugyanúgy, mint bármilyen más gyúrt tészta esetében: a cafatkákat felszedi az edény oldaláról, és valamelyest a kézről is), illendő legalább 24 órát a hűtőben pihentetni, hogy összeérjenek az ízek.

Formázás

Tudni kell a marcipánról, hogy ragad majdnem mindenhez, mint a csirizzel bekent sasmadár (Nagy Lajos után szabadon). Cukrászok állítólag márványlapon dolgoznak vele, de az én konyhapultom maximum márványmintás… szóval, ami biztosan működik: sütőpapír. Ha ragaszkodsz a fa deszkához és sodrófához, akkor liszt helyett porcukrozni kell a felületet, sokszor, és a plusz cukor nem feltétlenül tesz jót a masszának. A levelekhez a simítás úgy készült, hogy tenyérrel nagyjából laposra nyomkodtam, aztán még egy darab sütőpapírral leterítettem a masszát, rátettem egy vágódeszkát, és arra rátehénkedtem. Nem valami szabályos megoldás, de nem is egy profi konyhában dolgoztam.

Színezés

Az első és legfontosabb dolog, annyira, hogy a formázásnál is meg kellett volna említenem: a gumikesztyű. Az a szupervékony, műtős cucc, amit százas kiszerelésben lehet beszerezni drogériákban. Az a fontos, hogy púdermentes legyen, hiszen ételhez nyúlkálunk kesztyűs kézzel. Viszont az ételfesték meg könnyen örök hűséget esküszik a bőrnek, és ragaszkodik is a kapcsolathoz.

A színezés… nos, e ponton meg kell gyónnom, hogy nem olvastam el a vonatkozó cikkeket a neten, így nem tudtam, hogy a marcipánt „nem lehet” folyékony ételfestékkel festeni. Tehát folyékony piros, sárga, zöld és kék festékkel, és sima iskolai (másra még nem használt, forró vízben megáztatott) ecsetekkel festettem. Ezeket a festékeket a szupermarketben vettem, darabja 79 forint volt. Azóta kiművelődtem festék-ügyben, van gél is meg por is, igaz, hogy akciósan is épp a tízszeresébe kerül, mint a folyékony, de azért azokat is ki fogom próbálni.

A hűtőszekrényhez adott tojástartó lett a festékes tálkám, kis vízzel is hígítottam a festékeket, és kevertem ki ecsettel a mindenféle színeket. Ezekkel érdemes játszani, és egy kis darab ellapított masszán próbálgatni. Egészségügyi jó pont, hogy így csak a felület lesz színes, tehát kevesebb E-számos anyagot viszünk be a szervezetünkbe, amikor felfaljuk a művet.

A gyümölcsöket, leveleket megformáztam, utána ecsettel festettem. Igen, a híg festék miatt egészen felázik a marcipán felülete, és még erősebb textúrát biztosít. Viszont (nem tudom, a képen mennyire jön át) például a vörös(kék) szőlő élőben úgy nézett ki, mintha átsütne rajta a nap. A levelek erezetét fogpiszkálóval húztam meg (ha van jó nagy erezetű, szárított őszi leveled otthon, azzal is mintázhatsz), és utána festettem, így a festék önállóan ment az útján az erekben.

A képen látható kompozíció elkészítése körülbelül másfél óra volt, benne féltucat „á, inkább elölről kezdem!” felkiáltással (na jó, nem ezekkel a szavakkal…) és a nem tetsző darabok gombóccá gyúrásával. Amikor elkészültem, sütőpapírral borított lapostányérra tettem őket, és be a hűtőbe. Jó két órát dideregtek, de így tudnak jól megszikkadni, nem a száraz, de meleg szobában.

Kakaós piskóta

Mivel nem a süti volt a lényeg, 3 tojással készült, 20 centis szilikon formában, nem is lett sokkal magasabb egy centinél. A 3 tojás fehérjét egy csipet sóval kemény habbá vertem, a sárgáját 3 kanál cukorral simára, plusz belecsúszott egy tasak vaníliás cukor is. A 3 kanál liszt fele finomliszt, fele rétesliszt volt, ebbe ment fél tasak sütőpor, és egy jól púpozott kanál kakaópor. A szárazanyagokat elkevertem a tojássárgájával, majd fakanállal (lapáttal) óvatosan beleforgattam a habot. A sütő… nos, kotta szerint 180 fokra kellett volna előmelegíteni, de nekem nem „rendes, nagy” sütőm van, csak egy kis „kemping” verzió, és csak a Jóisten tudja, mikor hány fokos. Mindenesetre 20 perc múlva kész volt a piskóta. Ez a lapos és (a plusz kakaó miatt) elég sűrű tészta nem nagyon tud hová összeesni, de azért betartottam a szabályokat: nem nyitogattam a sütő ajtaját, és nem hideg felületre tettem ki lehűlni, hanem langyos platnira, illetve letakartam konyharuhával.

Díszítés

Nos, csak rápakoltam mindent a sütire. Ehhez is kell gumikesztyű, és nem kis óvatosság, mert a marcipán puha marad, tehát finom mozdulatokkal bánjunk vele. A kész kompozíciót még két óra hosszán át hagytam dideregni a hűtőben, csak utána engedtem rá az éhes társaságot.

Major Virág

Külsős munkatárs

Egyrészt feladatnak tekintem az életet, másrészt tudom, hogy örömre és boldogságra vagyunk „tervezve”, s azt is tudom, hogy ez csupán elhatározás kérdése. Az élet maga a csoda. Az, hogy van. Szépnek látni valamit elhatározás kérdése, tehát – tiszta szemmel – mindent, mindig szépnek láthatunk. Az élet ráadásul állandóan változik, nincs két egyforma pont térben és időben, és ez az ötletgazdagság lenyűgöz. Az élet a terep, az esély a boldogságra. Azt hiszem, ez igazán szép benne.