Leonardo Di Caprio nem csak az Oscar-díjat nyerte meg
A Gilbert Grape, az Aviátor, a Véres Gyémánt, A Wall Street farkasa. Ezek azok a filmek, amelyek címszerepéért, vagy éppen mellékszerepéért (Gilbert Grape), Leonardo Di Caprio nem kapta meg az Oscar-díjat. Négy visszafojtott sírás, négy csalódás, négy saller az Akadémiától, és persze négy el nem mondott köszönőbeszéd. A világ négyszeri megszólítása mehetett a kukába, mert azért valljuk be, Leonardo Di Caprio megszólalása egy Oscar díjátadón nem egyszerű kis rötyögés. Az ezerszer nem értett és félreértett, pudingnak és szexbálványnak kikiáltott színész négyszer veszítette el a lehetőséget, hogy ilyen módon is megmutassa ki is valójában.
Ezért várták visszafojtott lélegzettel a filmvilág moguljai, szereplői és rajongói, hogy a 2016-os díjátadón, ha végre felér a csúcsra, vajon mire használja azt a kiszabott három percet. Poénkodni fog? Visszaszólni, odabökni a négy kudarcért? Arcoskodni, hogy lám-lám? Nem így történt. Az évek során mind markánsabbá váló Leo hátranyalt frizurával, de kicsikét borostásan odaállt a mikrofon elé és a következőket mondta.
A Visszatérő az ember és a természeti világ kapcsolatáról szól. Arról a világról, amiben mindannyian a legforróbb évnek tapasztalhattuk 2015-öt az írott történelem során. A forgatás alatt a bolygó déli csúcsára kellett mennünk, hogy havat találjunk. Az éghajlatváltozás valós. Éppen most zajlik, és a legfenyegetőbb veszély, amivel a fajunk szembenéz. Nekünk pedig össze kell fognunk, és véget kell vetnünk a megoldás elodázgatásának. Olyan vezetőket kell támogatnunk az egész világon, akik nem a szennyezőket és a nagyvállalatokat képviselik, hanem az egész emberiséget, a világ bennszülött népeit. Azokat a hátrányos helyzetű milliárdokat, akiket ez legjobban érint, a gyermekeink gyermekeit, és azokat az embereket, akiknek a hangját a kapzsi politika elfojtja. Ne tekintsék ezt a bolygót magától értetődőnek, én sem tekintettem ezt az estét magától értetődőnek.
Persze Hollywood mindig gyanús, ahogy az Oscar-gála is, a mi Röhrig Gézánk például az idiotizmus minősített esetének nevezte a ceremóniát. Van ok tehát gyanakodni, hogy Leonardo Di Caprio beszéde, amit Kate Winslet például sírással küszködve hallgatott végig, A Visszatérő (The Revenant) indián szereplői pedig elragadtatott, ragyogó mosollyal, szóval néha élhet a gyanúperrel a néző, hogy nincs szó másról, mint egy nagyra nőtt egó menedzselésének újabb állomásáról.
Viszont, ha sorra vesszük, hogy mit élt át a színész A Visszatérő forgatása közben, kicsikét talán közelebb kerülünk az igazsághoz. A film operatőre, Emmanuel Lubezki és az immár kétszeres Oscar-díjas rendező Alejandro Gonzales Innaritu ragaszkodtak ahhoz, hogy csak természetes fényben forgassanak, amire a forgatási napok során két-három óra állt rendelkezésre, ezért a tervezett 80 nap helyett 9 hónapig tartott a forgatás. Calgaryban kezdték a munkálatokat márciusban, ahol ilyenkor a legkeményebb a tél és szinte biztos, hogy havazik. A stáb azonban csak elvétve látott havat, ráadásul a meleg szélnek köszönhetően többször előfordult, hogy leesett a hó, majd egy óra múlva teljesen elolvadt és felszáradt. Még a helyi földművesek is értetlenül álltak a természeti jelenség előtt, és állították, hogy legalább harmincöt éve nem láttak hasonlót. A felmelegedés következményei annyira kihatottak a forgatásra, hogy két héttel a forgatás befejezése előtt átköltöztették a stábot Argentínába, ahol végre találtak egy eléggé havas vidéket.
És hogy mit élt át Leonardo Di Caprio? Előfordult, hogy mínusz negyven fokban forgattak, jeges vízben kellett fürdenie, valódi bölénymájból evett, meg kellett tanulnia két ősi indián nyelv helyes kiejtését, tűzgyújtást a vadonban és különböző sebgyógyítási módszereket, miközben állandóan a kihűlés veszélye fenyegette, mivel szinte végig szabadtéri helyszíneken forgattak. Joggal mondta tehát Leo, hogy a siker nem volt számára magától értetődő, hiszen keményen megdolgozott érte. Mint, ahogy a bolygónkat sem szabad magától értetődőnek tekinteni, minden nap tenni kell érte valamit.
Leonardo di Caprio és Alejandro Gonzales Innaritu rendező A Visszatérő forgatásán
S ha még mindig azt gondolnánk, hogy Leonardo Di Caprio beszéde nem volt más, mint puszta marketingfogás, akkor nem árt tisztában lenni azzal, hogy a színész mit tesz a környezet védelméért. Privát gép helyett, mindig járatos repülőgéppel utazik az üzemanyag alacsonyabb fogyása miatt, házán napenergiát hasznosító panelek vannak, a legtöbbször hibrid autót vezet. Az utolsó óra című dokumentumfilmjében az egyik legnagyobb fenyegetettségnek nevezte a globális felmelegedést, szerepet vállalt a Live Earth koncertsorozatban, és többször is aktívan részt vett mérsékelten progresszív ügyek promotálásában.
Úgy tűnik tehát, hogy Leonardo Di Caprio nem a levegőbe beszélt, s kiállása a világ bennszülött népei, a hátrányos helyzetű milliárdok mellett a kapzsi politika ellenében, lehet, hogy A Visszatérő legnagyobb hozadéka. Miközben az Oscar-díjat is kipipálhatjuk, azzal a csendes megjegyzéssel, hogy legalább két korábbi filmjében nyújtott jobb alakítást a színész. De az már egy másik szenvedéstörténet, amin szerencsére végre túljutott mindenki Leonardója.
Kommunikációs szakember, író, újságíró
Valahogy mindig az írás körül settenkedtem. Már az alsóbb iskolákban is valójában azért írtam a fogalmazás dolgozatokat, hogy valamiféle hatást váltsak ki a tanáraimból, majd egy-egy felolvasást követően az osztálytársaimból. Mindig is ez érdekelt az írásban, pár pillanatra, pár percre élménnyé változtatni a befogadónak a semmiből jött mondatokat. Végigjártam a szerkesztőségi ranglétrákat, gyakornoktól a megyei lap felelős szerkesztői pozíciójáig, mégsem ragadtam meg az újságírásnál, mert azt hiszem annál kíváncsibb vagyok, főként az emberekre. A Szépítők Magazin egy nyugodt hely ebben a rohanásban. Jó néha pár írással megpihenni és némi vidáman-szomorkás hangulatot hozni.
