Mindenki táncol

A 49-es villamoson utazott a kislány hétfő reggel. Anyukája kezébe kapaszkodott, így zötyögtek át a Szabadság hídon; állva, pedig volt pár szabad ülőhely. Négyéves lehetett. Egyszer csak dalra fakadt. Hogy mit énekelt, nem tudni, talán nem is figyelt fel rá más az anyján kívül csak ez az utas, akinek egyenesen a fülébe szálltak a dallamok, s aki szétolvadt mosollyal viszonozta a kora reggeli meglepetést. Az éneklés hamar abbamaradt, a villamos megérkezett a Fővám térre, megállt, és a kislány megpillantotta a megállóban lévő plakátot. Elolvasni nem tudta, hogy mi van ráírva, meg aztán úgy sem értené, mit is jelent, hogy: „Együtt bontanák le a határzárat”. Ők, öten, a kezükbe retusált sárga nyelű kerítésszaggatóval.

– Nézd, anya! – biccentett a gyermek a plakát felé, látszott, hogy nem először látja.

S az utas, aki addig az édes, ismeretlen kislány dalát meghatott mosollyal hallgatta, hirtelen erős ütéssel szíven lett találva:

– Az a néni sose mosolyog, ugye? – kérdezte gunyoros éllel a két lábon tipegő ártatlanság az anyukájától.

A borzongás, hogy a plakát üzenetét egy olvasni nem tudó ovis is érti. Nem ért semmit, hisz kisgyerek, mégis érti, leveszi, hogy ezek az arcok ott a plakáton nem jók. Gonoszak. Rosszak. Mosolyogni sem tudnak. Kivéve a közepén feszítő öregurat, ő pofátlanul röhög. Jó munkát végeztek a plakáttervezők, szépen teljesített a nyomda. Mindenki táncol…

A plakát aztán eltűnt; a villamos indult tovább a Kálvin térre.

Mesterházy Mónika

Alapító-főszerkesztő

Több mint 20 évet töltöttem az írott média izgalmas világában, szinte minden klasszikus sajtóműfajban kipróbáltam magam. 2006-2012 között főként szakújságíróként ténykedtem és fenntartható építészet témaköréhez kapcsolódó szakmai konferenciák, workshopok, illetve szakkiadványok létrejöttében közreműködtem.

Újságíróként szerettem volna kimaradni a nagy médiaátrendeződésből, részben ezért hoztam létre 2013-ban ezt a független felületet. A magazin kitartó munka és elköteleződés eredménye, család, munka mellett, szabadidőnk terhére gondozzuk alkotótársaimmal.

Néhány éve visszakanyarodtam a segítő hivatáshoz; gyermekvédelmi alapellátás keretében általános és középiskolásokkal foglalkozom élménypedagógiai alapokon nyugvó készség- és szociális kompetenciafejlesztést célzó csoportfoglalkozások, tematikus táborok keretében. Főbb témaköreim prevenciós-edukációs területen: kortárs bántalmazás, cyber bullying, netikett, tudatos médiahasználat, ökoszemlélet, fenntarthatóság. Szociális munkás, intézményi kommunikátor, újságíró, kiadványszerkesztő képesítésekkel rendelkezem. A Semmelweis Egyetem Mentálhigiéné Intézet mesterképzésén az iskolai mentálhigiénét választottam kutatási témámnak. Diplomamunkám címe: „Ki segít, ha baj van?” Mentálhigiéné általános és középiskolában.