Tízből négyen az utcán vagy a természetben hagyják az e-hulladékot, pedig az elektromos és elektronikai árucikkek a kereskedők többségénél ingyen leadhatók

Nemrég látott napvilágot egy országos felmérés eredménye, miszerint a lakosság majdnem fele még mindig helytelenül kezeli az elektromos és elektronikai hulladékot. Ráadásul a valós adatok valószínűleg rosszabbak, ugyanis a felmérésekben az emberek az elveiket tekintve mindig egy kicsit környezetvédőbbek tüntetik fel vagy érzik magukat, mint amilyenek a gyakorlatban.

Bontott elektronikai termékek Székesfehérváron. Kép forrása: hulladekvadasz.hu

Sokan nem tudják, de a tönkrement árucikkek a kereskedők többségénél leadhatók ingyen, méghozzá 2004 óta. Amikor újat veszünk, érdemes lenne rögtön vinni magunkkal a régit, vagy visszaszállíttatni, ha nagyobb háztartási készülékről van szó. Olyan, újrahasznosítható nyersanyagokat dobunk ki, amiket jó eséllyel gyerekmunkával bányásztak ki: jobban meg kellene becsülni ezt az értéket.

A felmérést az egyik érintett forgalmazó cég, a MediaMarkt végezte. A megkérdezettek 20 százaléka azt mondta, nem tud a megfelelő elhelyezéssel foglalkozni, 15 százalékuknak nincs erre ideje, további 22 százalék pedig nem tudja, hova vihetné az e-hulladékot. A résztvevők többsége ugyanakkor nyitott a szelektív gyűjtésre, a műanyagot az emberek háromnegyede, a papírt a kétharmada szelektíven gyűjti – legalábbis a saját állítása szerint. Ám az e-hulladékokat csak a felük viszi el az üzletekbe, sőt, tízből négyen az utcára teszik ki. Habár túlnyomórészt lomtalanításkor szabadulnak meg az elektronikai eszközöktől, kisebb részük év közben teszi ki az utcára a készülékeket.

Ráadásul a valós adatok biztosan rosszabbak: ha a szelektív hulladékgyűjtésről van szó, az emberek mindig többet mondanak, mint amennyit tesznek, a kérdőívek eredményei szerint a lakosság rendre magas arányban gyűjti szelektíven a hulladékot, csakhogy ezeket a vállalásokat soha nem tükrözik a valósan visszagyűjtött csomagolási hulladékok arányszámai. Valószínűleg az e-hulladékról szóló felmérések során is megvan ez a jelenség: kicsit szeretnénk zöldebbek lenni, mint amilyenek a valójában vagyunk.

Mindenesetre még mindig sokan nem tudnak róla, hogy az e-hulladékot le lehet adni az elektromos (például háztartási gép) és elektronikai (például számítógép) árucikkeket forgalmazó kereskedésekben. Többek között a MediaMarktban kérés esetén az új termék házhoz szállításakor ingyenesen elviszik a haszontalanná vált terméket is. Az értékesítők 2004, vagyis az uniós csatlakozásunk óta kötelesek ingyen visszavenni a vásárlóktól a régi berendezéseket.

– Sok e-hulladék azonban a természetben végzi, pedig nemcsak az üzletekben, hanem a hulladékudvarokban is le lehet adni – mondja Szebenyi Péter környezetmérnök, a Jövő Öko-Nemzedéke (JÖN) Alapítvány kuratóriumi elnöke, amely a Hulladékvadász nevű honlapot is működteti: a térképükön már 3500 illegálisan lerakott hulladékot jelöltek meg, és ezek többségét felszámolták az önkormányzatok vagy a civilek.

2016 áprilisában bontott hűtőtemetővé vált a Terebesi erdő. Fotó: hulladekvadasz.hu

A portál Magyarország egyik legaktívabb mozgalmává nőtte ki magát, bárki bejelentheti náluk, ha valahol szétszórt hulladékot lát: ezt ők egyrészt publikálják, másrészt felveszik az önkormányzattal a kapcsolatot. Alapvetésük, hogy a nagyobb nyilvánosság gyorsabb megoldást hoz, és az eredményről is beszámolnak egy-egy előtte-utána fotóval.

– Az egyik leggyakrabban lerakott illegális hulladék a bontott hűtőszekrény – folytatja Szebenyi Péter. – Kiszedik a pénzzé tehető belső tartalmat, így a maradék már nem e-hulladéknak, hanem lomhulladéknak minősül. Ugyan a hulladékudvarokban azokat is átveszik ingyen egy bizonyos mennyiségig, azonfelül pedig pótdíj ellenében, de sokan nagyüzemben bontják szét a hűtőket, és égetés útján nyerik ki a kábelekből a rezet, hogy eladják. Ők nyilvánvalóan nem fognak a hulladék legális elhelyezéséért fizetni. Maga az égetés is illegális és környezetszennyező tevékenység.

S hogy honnan szerzik a bontanivaló e-hulladékot? Aki az utcára rakja ki az elektromos berendezését, számíthat rá, hogy valakik felhasználják belőle, amit lehet, majd a kibelezett felesleget a határban hagyják. Viszont a természetben olyan anyagok oldódhatnak ki a csapadékvíz révén az elektromos készülékekből, amelyek veszélyesek a környezetre, és ezen keresztül az egészségünkre nézve: ólom, báriumvegyületek, bellirium, higany, kadmium, dioxin.

Ha pedig a kukába dobjuk az eszközeinket, akkor a kommunális hulladékkal megegyező utat járnak be, és a bennük található veszélyes anyagok szintén kimosódnak vagy égetés során a levegőbe jutnak. Ezenkívül óriási pazarlást viszünk véghez: ugyanis olyan nemesfémeket tartalmaznak, amelyeket az ipar másodnyersanyagként hasznosítani tud, például egy számítógépet szinte száz százalékban újra lehet használni. Ráadásul ezek az értékes nyersanyagok úgynevezett konfliktusos ásványok: kényszermunka, kiszolgáltatott dolgozók jellemzik az előállítás körülményeit, és vannak olyan bányák, ahol gyerekmunka is folyik. Gyakorlatilag rabszolgatartásról van szó, a mobiltelefonjaink alkotóelemei pedig jó eséllyel ilyen helyekről származnak. A gyártó cégek, ha akarnának is, nehezen tudnának válogatni a nyersanyag-források közül, mert a lehetőségek korlátozottak, a kereslet magas, a verseny pedig nagy.

Webajánló

jonalapitvany.hu

hulladekvadasz.hu

 

hirdetés
0 válaszok

Ide írhatod a véleményed!

Want to join the discussion?
Feel free to contribute!

Vélemény, hozzászólás?

Az email címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

5 × 1 =

hirdetés