Egy 1907-es szakácskönyvből főztünk: savanyúleves zsömlyegombóccal
Megfőztük Dorogsághy Dénesné és üknagyanyám, Fehérváry Ferencné 1907-ben kiadott háztartási tankönyvéből az első receptet – kicsit az ízlésünkhöz igazítva a leírtakat.
A kötetről itt lehet olvasni, régen mindig megkapták a család főzőképes korba érő leánygyermekei és a családba lépő menyei, miután jól meg lehetett tanulni belőle az alaprecepteket – a nagyapámnak persze ehhez most biztosan lenne egy-két szava azokról a bizonyos fiatal házas évekről meg a nagyanyám főztjéről.
De alapvetően valóban minden le van írva benne a kenyérkészítéstől az élő hallal való elbánáson át a szappanfőzésig, ami ma már varázslatnak és kivitelezhetetlennek tűnik, vagy olyan tanácsok, hogyha nincs pénzünk tojásra, darát tegyünk a liszthez a gyúrt tésztába – ez ma már a vegán barátaim okán érdekes (művészet nekik főzni). Egyszóval érdekes tudnivalókra bukkanni benne egy olyan korból, amikor kevesebb modern eszköz és mesterséges hozzávaló állt rendelkezésre.
Elsőként nem akartunk rögtön egy savanyú vesével vagy egy borjútüdővel, eseteg egy borjúbecsinált velősgombóccal és kirántott töltött szarvaccsal elnevezésű recepttel kezdeni, miután normális esetben nagyon messzire szaladnánk, ha valaki ilyesmit káromkodna mellettünk, viszont nagyon szeretjük a savanyú leveseket, továbbá a tojásleveseket (márpedig ez gyakorlatilag egy tojásleves) és érdekesnek találtuk a zsömlyegombóc leírását. Eleinte nem tudtuk elképzelni, hogyan fog kinézni egy ilyen gombóc, de kiderült, hogy nagyon finom, karakteres íze van és valóban lehet gombócot formálni ebből a masszából. Kiadós levest kaptunk – nagyon finom babérlevél-illata van -, nekünk bőven elég volt vacsorára.
Hozzávalók a leveshez
8 deka liszt
6 deka zsír (lehet olaj is)
két tojás
egy fél hagyma
ecet
babérlevél
só
paprika
köménymag
tejföl
A gombócokhoz
egy megmaradt, szikkadt zsemle
4 deka zsír (vagy olaj)
10 deka liszt
egy tojás
Elkészítés
Világosbarna rántást készítünk az apróra vágott hagymával, ha megduzzadt, vízzel feleresztjük, megsózzuk, kevés ecettel megsavanyítjuk, babérlevéllel ízesítjük. Az eredeti receptben nem szerepelt a paprika és a köménymag, ám mi így jobban szeretjük. A két tojást jól elhabarjuk és folyamatos keverés közben lassan a levesbe csorgatjuk. Tálaláskor kell beletenni a tejfölt.
Az eredeti recept kétszer annyi zsemlét és feleannyi tojást ír, mi azonban megcseréltük az arányokat. Az eredeti verzió nyilván olcsóbb, így viszont kiegyensúlyozottabbnak éreztük az arányokat. Ha több a gombóc, valószínűleg az is nagyon finom, miután a zsírban jól megpirult zsemledarabkák elég karakteres ízt adnak neki. Ehhez a zsemlét apró kockákra vágjuk, zsírban megpirítjuk. A lisztből tojással, vízzel és sóval “vékony” tésztát keverünk (vagyis lazábbat, mint a galuska-tészta), belekeverjük a zsömlekockákat, majd pihentetjük. Később lisztes kézzel gombócokat alakítunk a tésztából, amiket a forrásban lévő levesben főzünk ki.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.