Hazatérés önmagadhoz – A sebzett belső gyermek gyógyítása. Új kiadásban újra kapható az egyik legjobb önsegítő könyv
John Bradshaw: Hazatérés önmagadhoz – A sebzett belső gyermek gyógyítása
Újra kapható minden idők egyik legjobb önismereti és önsegítő könyve magyar nyelven, melynek előző kiadását már aranyáron sem lehetett antikváriumban megszerezni, pedig rengetegen keresték. Felfrissített fordításban a Kulcslyuk Kiadó gondozásában jelent meg.
A könyv a maga nemében igazi klasszikus remekmű; élvezetes olvasmány és rendkívül hatékony eszköz a belső gyermekkel való munkához. Könnyen lehet, hogy még azoknak is tetszeni fog, akik egyébként nehezebben olvasnak pszichológiai könyveket.
Kiadói ajánló
A szerző – világhírű pszichológus – nagy hatású könyvében megmutatja, hogyan gyógyíthatjuk meg a bennünk élő gyermeket, megajándékozva magunkat azzal a minőségű szülői gondoskodással, amire annak idején szükségünk lett volna. Egy jól felépített, lépésről lépésre kísért folyamatban feltérképezhetjük és lezárhatjuk gyermekkorunk minden egyes fejlődési szakaszának nyitva maradt ügyeit. Megszabadulhatunk a romboló családi mintáktól, hogy immár szabadabban, sikeresebben és felelősségteljesebben élhessük felnőttéletünket. Gyógyult belső gyermekünk a továbbiakban az öröm és az életerő forrása lesz számunkra.
Bradshaw klasszikus műve megjelenésekor valódi szenzáció volt, és közérthetőségének, érzelmi erejének, valamint gyakorlati használhatóságának köszönhetően ma is kevés hasonlóan jó könyvet lehet ajánlani azoknak, akik tájékozódni szeretnének a témában, és eredményesen gyógyítani sebzett belső gyermeküket. A kötet a megvilágító erejű magyarázatok mellett számos esettanulmánnyal, interaktív technikával, kérdőívvel és vezetett meditációval segíti a hatékony munkát.
Kinek segíthet a könyv?
A külvilág talán sikeresnek lát, de belül sokszor bizonytalannak, elveszettnek, kicsinek érzed magad?
Néha arra gondolsz: ha mások tudnák, valójában mi lakik benned, elképednének?
Vágysz az intimitásra, egy jól működő párkapcsolatra, de nem tudod megvalósítani, és olykor azon is eltűnődsz, egyáltalán megéri-e a küzdelmet?
Jó szülő akarsz lenni, de túlságosan gyakran „elveszíted a fejed”?
Mindent kényszeresen kontrollálni próbálsz?
Kétségbeesetten hajszolod az eredményeket, hogy ezek igazolják értékességedet?
Állandóan homályos szorongást, hiányt és szomorúságot érzel?
Függőségekbe menekülsz?
Ha bármelyik kérdésre igennel válaszolsz, lehet, hogy fájdalmas gyermekkorod rejtett, ám ártalmas hatásaitól szenvedsz, és egy sebzett belső gyermek él benned, akinek segítségre, gyógyulásra van szüksége.
Részletek a könyvből
„Ha anyukád csalódott, mert fiú lettél, vagy nem is igazán akart téged, ezt nem kellett megmondania neked: tudtad. Apukád talán soha nem beszélt arról, hogy csalódást okoztál neki azzal, hogy lány vagy, mégis tudtad. Jó eséllyel soha senki nem mondta ki, hogy nem akartak téged, de te tudtad. Egyes gyerekeknek ténylegesen meg is mondják, hogy nem akarták őket. Egyik kliensemnek azt mondták, hogy az apja azt akarta, anyja vetesse el. Sok ehhez hasonló kegyetlen és hihetetlen kijelentést hallottam már.
A szavaknak rendkívüli erejük van. A kedves szavak egy egész napra boldoggá tehetnek. A kritikus szavak egy hétre is lehangolhatnak. A botok és a kövek eltörhetik a csontjainkat, de a szavak jobban fájnak.
Új, erőt adó szavak kimondása megérintheti eredendő fájdalmunkat, beindíthatja a gyógyulási folyamatot. Az ismétlődő pozitív üzenetek érzelmi táplálékot jelentenek. Ha hallottad volna őket, segítettek volna belső csecsemődnek, hogy növekedjék és fejlődjék. Az ilyen közlések ismétlése a jelenben mély, zsigeri változásokat idézhet elő, és képes megérinteni eredendő fájdalmunk legősibb szintjét.”
„Ha egy sebzett belső gyermekkel élő felnőtt olyan helyzettel találkozik, amely hasonlít egy régi fájdalmas eseményhez, az eredeti válasz is kiváltódik. Valami, ami az aktuális helyzetben jelentéktelen vagy teljesen ártalmatlan, intenzív érzelmi reakciót vált ki. Az illető olyasmire reagál, ami kívül nincs is ott, mert őbenne legbelül még nagyon is ott van. Amikor ezt írom, egy hajón utazom, amellyel Európa fővárosait látogatjuk végig. Amikor két napja elértük Le Havre-t, a lányom azt javasolta, inkább vonattal menjünk Párizsba, mert az két órával hamarabb odaér, mint a túrabusz. A lányomnak nagyon kevés korai traumája van. Spontán, kíváncsi és kalandvágyó. Én azonban megrémültem, és vadul rágódni kezdtem a javaslatán. Éjszaka többször felriadtam, különböző katasztrófákon fantáziálva: ‘Mi van, ha a vonat kisiklik? Mi van, ha a vonat késik, és a hajó elmegy nélkülünk?’ Lányom egyszerű javaslata rendkívül eltúlzott reakciót váltott ki belőlem. Számomra traumatikus volt, amikor apám gyerekkoromban elhagyott. Megszállott gondolataim most akörül forogtak, mi lesz, ha nem sikerül visszajutni a hajóra – ha otthagynak?”
2011-ben kezdődött a történetem. Online magazinként 2013 óta létezem. Igyekszem kreatívan, tartalmi és stílusbeli következetességgel élni az alkotói szabadságommal.
