Mi a nyolc legfontosabb erőforrás az életedben? Önreflexiós gyakorlat, melynek segítségével mozgósíthatod a tartalékaidat
Ha új kliens érkezik hozzám azzal az eltökélt szándékkal, hogy végre változni szeretne, szinte mindig felteszek egy kérdést, rögtön az első beszélgetésünk elején: hány százalékon állnak az elemei?
Ez központi fókuszkérdés, ugyanis, ha már erősen vésztartalékon tartanak lelki energiái, akkor sok esetben a változás első lépése, az elemek feltöltése. Egy változási út ugyanis nem sétagalopp. Olyan testi-lelki-szellemi folyamatok következnek, ami igénybe veszi a tartalékokat. És ha nincsenek? Az baj. Abból nem lesz változás.
Profán példával élve, kedvenc okostelefonunkon végzett komolyabb frissítés előtt is figyelmeztet a rendszer, teljesen feltöltött állapotban indítsuk el a frissítést. Akkor mégis miért gondoljuk naivan olyan sokan, hogy majd pont az életünkkel, személyiségünkkel lehet másképp? Ez önáltatás. S bár kivétel nyilván található, de a trend nem ez. Így időről időre érdemes megvizsgálnunk saját erőforrásaink rendszerét.
Instrukció: rajzolj egy kört benne nyolc körcikkel! Ez lesz erőforrásaid kereke. Az alapkérdés ez: mi a nyolc legfontosabb erőforrás az életedben? Elvégre ettől várnánk, hogy egy normális, komfortos szintre képes legyen visszahozni tartalékaidat.
A pszichológiában van egy kvázi félpoénos definíció arra, hogy mi is az intelligencia? Az, amit az intelligenciateszt mér. Szóval mi az erőforrás? Mindaz, amit te erőforrásnak gondolsz és pont. Ami pozitív, ami motivál, ami lelkesít, ami erőt ad, ami végső soron képes egy kicsit feltölteni ezeket az elemeket. Ezen a ponton még ne azzal foglalkozz, használod-e vagy sem. Ha például az úszás szíved csücske, de mégsem úsztál már vagy két éve, akkor ez majd egy üres körcikk lesz az ábrán; de ott lesz! Szép sorjában, ami eszedbe jut, döntsd el, benne van-e a nyolc legfontosabban?
Következő lépés: határozd meg egy (0-10-es) skálán, mennyire vagy elégedett az egyes erőforrások kihasználtságával. Ezután satírozd be a vonatkozó körcikket eddig a szintig (belülről kifelé haladva).
Vegyünk pár példát! Mennyit alszol? Sokan keveset, de mondjuk semmiképp sem eleget, elvégre a napi mókuskerék minden nap ott kopogtat ajtajukon, s nem fér bele. Ebben az esetben – az alvás körcikke – mivel részben hiányzik, afféle se ilyen, se olyan, félig lesz csak tele kihasználtság szempontjából. Ellenben ott a kávé. Szinte már baristai magasságokban jársz és szenvedélyeddé vált, akkor bizony ez egy teli körcikk. Indulhat a satírozás, igényeseknek persze színezés.
Azt se feledd, személy is lehet erőforrás! Ha másod-unokatesód olyan, akivel öröm minden perc, csak épp negyedévente találkoztok, lehet a 10-es skálán csak 3-ast kap majd. És így tovább és így tovább, míg a teljes kerék össze nem áll. Az ábra végül kész lesz és az egész elemzés alá vonható.
A besatírozott részeket egységesen nézve, forog-e vagy sem erőforrásaid kereke? Esetleg csak döcögve képes fordulatra? Vagy semennyire sem? Ha nem képes a forgásra, ne csodálkozz, ha aztán ezért nem is töltődsz majd fel.
Kiemelendő, ez természetesen csak egy ábra, tehát túlmisztifikálni sem kell, de azért mutatja majd a rendszered és vele együtt a lehetséges beavatkozási pontokat.
Három konkrét megoldási irány kínálkozhat:
– Az erőforrások – magyarán körcikkek – szimbolikus elhelyezkedését, sorrendjét változtatni a keréken belül, hogy képes legyen egy dinamikusabb forgásra.
– Egy-egy körcikk területét önállóan növelni (vagy csökkenteni).
– Egy kiemelt körcikkre rászánt idő-energia-figyelem kapacitását csökkenteni és ezt átforgatni egy addig elhanyagolt erőforrásra.
Összességében ugyanis nem a teljes kör, a tökéletes kerék a cél, hanem egy olyan, ami képes feladatát ellátni: az elemeidet tölteni hétről hétre, hónapról hónapra.
Erőforrások témában további írások, gondolatok
https://eletszepitok.hu/eroforrasaink-es-a-pozitiv-memento
Tanácsadó szakpszichológus
Hiszem, mindig van másik út, mindig tehetünk mást, mint amit eddig tettünk. Épp ezért sokkal inkább mi határozzuk meg sorsunkat, mintsem a sors irányítaná életünk alakulását. Vallom, ha ez a belátás megszületik, csakis akkor lesz képes felszabadítani a személy azokat a külső és belső erőforrásokat, melyekkel beteljesítheti mindazt, amire hivatott; felismerve önnön felelősségét, s ráébred: a változás és a kiteljesedés kulcsa ő maga.
