Az egytojásos házi tészta 110 éves receptje: szélesmetélt, spagetti, kiskocka, lasagne, masnis tészta, saját kezűleg
Egy 1907-ben kiadott háztartástankönyvből, Dorogsághy Dénesné és üknagyanyám, Fehérváry Ferencné művéből főzünk meg recepteket sorozatban – kicsit az ízlésünkhöz igazítva a leírtakat. Természetesen akkoriban a tésztát is maguk gyúrták a háziasszonyok, így hát kipróbáltuk.
Az egytojásos tészta nyilván nem a legfinomabb típus így első hallásra, de ez a kötet kifejezetten alacsony költségvetésből megvalósítható recepteket tartalmaz, és végül kiderült, hogy ez is finom – nem mondom, hogy felér egy olasz minőségi tésztával, de hozza az átlagos, többtojásos tészták színvonalát – talán azért, mert házi tészta.
Legközelebb biztosan több tojásból készítek tésztát, de ki akartam próbálni ezt a verziót is, illetve azt, hogy egyáltalán mit lehet kihozni a lisztből, a tojásból és a vízből kézzel és egy nagyon egyszerű tekerős tésztakészítő géppel. Még a vidéki nagyanyám használt ilyet, és gyerekkoromban nagyon szerettem nézni, ahogy kijön belőle a tészta – most az én gyerekem szereti ugyanezt nézegetni.
Sokáig gondolkodtam azon, hogy megéri-e beruházni rá, de végül nem bántam meg azt a 3500 forintot, amiért beszerezhető a legnagyobb internetes piacon egy egyszerűbb darab.
A költségeket tekintve leginkább a lasagne tészta esetében éri meg a használni, számításaink szerint még a legolcsóbb lasagne tészta is tízszer annyiba kerül, mint az egytojásos saját tészta, de a többtojásossal összehasonlítva is aránytalanul drága.
A recept egy érdekes megjegyzéssel kezdődik: Legjobb e célra a legfehérebb, vagyis a nullás liszt, néhány fillérel drágább ugyan a barnább minőségűnél, de mivel tartamasabb és jóval szaporább amannál: mégiscsak látszólag drágább. Ez a trend mára igencsak megfordult ugyebár…
Az egy kiló lisztet a gyúródeszka közepére halmozzuk, csinált mélyedésébe beleütjük a tojást. E kettőt előbb késsel jól összelegyítjük, majd a késre ragadt anyagot ujjunkkal és a liszttel letolva, két tenyerünk között szétmorzsoljuk a tésztát. Vigyázva csak annyi vizet öntünk hozzá, hogy jó kemény tésztát nyerjünk. Mi végül majdnem három decit adtunk hozzá apránként, és egyébként másnapra izomlázunk lett, egyszóval valóban elég kemény tésztát kell gyúrni. Sót csak a főzővízbe szabad tenni, különben meglágyul a tészta. Gyúrás közben cipóalakot formálunk a tésztából, azután kisodorjuk, s tetszésszerinti alakokra metéljük.
A kötetben legnagyobb részt a szélesmetéltettel készült receptek vannak (mákos- és dióstészta, darástészta, szilvalekvárral készült cigánymetélt, túróscsusza), ezért ezt kipróbáltam hagyományosan is: sodrófával kinyújtottam és késsel (később az egyszerűség kedvéért pizzaszeletelővel) vágtam fel.
Gépi szélesmetélt
Kézi szélesmetélt
Spagetti
Szélesmetélt
Kiskocka
Masnitészta
Szintén kézzel készítettem kiskockát és masnis tésztát. Ez utóbbit egyszerűen megnéztem az interneten, hogyan kell, egyébként nagyon egyszerű és nem is pepecselős folyamat: derelyevágóval téglalapokat vágunk, és ahogy az ember összecsippentve középen felemeli a téglalapot a gyúródeszkáról – már meg is van a masni. Egyébként a gyerekek imádják csinálni, főképp azt az érzést, hogy a bolti tésztát le tudják utánozni. Ezeket a masnikat is gyerekek csippentgették, ezért egy kicsit esetlenebbek a darabok, viszont az összes tészta közül ez volt a legfinomabb egy tejfölös krumplilevesben.
A tésztakészítő gép használatáról itt van egy nagyon jó videó, én nem nyújtottam ilyen hosszú folyamot hely híján, mindig levágtam de valóban nagyon egyszerűen nagyon szép lasagne tésztát lehet vele készíteni, nem különben alkalmas spagetti és szélesmetélt gyártására.
Arra kell figyelni, hogy spagetti-tésztát vágás előtt eléggé meg kell lisztezni, különben nem jönnek szét a szálak, nekem is csak második-harmadik alkalommal sikerült szétesősre készíteni. Ezúttal meg is szárítottam a tésztákat kíváncsiságból, de arra jöttem rá, hogy a spagettit meg a szélesmetéltet nem érdemes eltenni: nem egyenesre száradnak meg, hanem össze-vissza elhajlanak, vagyis óriási helyre van szükség utána a tárolásukhoz. A lasagne-ra pedig nagyon kell vigyázni, hogy ne törjön el. Egyszóval ezeket inkább érdemes azonnal megfőzni. Viszont a kiskocka- és a masnistészta kiválóan tárolható.
Zöld Toll-díjas újságíró, szerkesztő
Közel 20 éve dolgozom újságíróként és szerkesztőként, sokáig kulturális vonalon is tevékenykedtem, aztán megtaláltak az ökológiával, megújuló energiával, fenntartható technológiával kapcsolatos témák: ebben igazán megtaláltam önmagam, emberként, újságíróként is – a szakmai elismerések is így értek el. Elsősorban a környezettudatosság érdekel, ezt a kérdéskört olyan szempontból érdemes megközelíteni, amely a hétköznapi embert a leginkább érdekelheti: inkább a gyakorlat, mint az elmélet oldaláról, inkább a megvalósult, működő projekteket ismertetve, mint a távoli jövőbe vesző álmokat. Szeretem bemutatni az embereket, akik megalkotják vagy alkalmazzák az alternatív módszereket, ezenkívül szívesen foglalkozom a közösségeket teremtő, illetve erősítő mozgalmakkal, mint amilyenek a nagyvárosi közösségi kertek vagy a közösségi mezőgazdálkodás… Megtépázott az élet; mindig azt igyekszem átadni, hogy – bármilyen közhelyes is – a szeretet a legfontosabb. Ha azokkal lehetsz, akik szeretnek és akiket szeretsz. És ha erre figyelsz, örülni fogsz a kávénak reggel, az éppen következő évszak jeleinek az utcán, egy mosolynak egy idegentől, az alvó kisgyerekednek vagy annak, hogy jól áll a hajad reggel és nem kell beszárítani… Az élet szép. Tényleg.
